Akik ismernek azok tudják, hogy imádok olvasni, ezért igazából még nekem is furcsa, hogy eddig nem írtam egyetlen könyvről sem a blogomon. Nem mintha nem akartam volna, de nem jött az ihlet. De most ez megváltozik és nem az általam imádott Gyűrűk Uráról, vagy Eragonról fog szólni, mert azokról túl sok gondolatom van, hogy egyelőre írásba tudjam foglalni. Szóval a könyv ami most nagyon megfogott Shan Sa: A gójátékos című könyve. (Köszönet érte az animagazin legutóbbi 14. számának, ahol olvastam róla)
A gójátékos egy kínai író könyve mely Japán Kínai háború idején játszódik Mandzsúriában. Engem már ezzel megvettek. Egyrészt történelmi, ráadásul második világháború előtt nem sokkal ami az egyik kedvenc időszakom. Másrészt ázsiai kultúra amiért szintén odavagyok, elsősorban japánért, de azért Kína is eléggé érdekel. Ráadásul ebben a könyvben mindkettőből kapunk ízelítőt.
De hogy konkrétan miről is szól a könyv? Nos a egy japán katona fiuról aki a 20-as éveiben járhat és egy 16 éves Mandzsúriában élő Kínai lányról, na meg a Gó játékról amely összeköti őket. A könyv szerkezete nagyon érdekes, egy-két oldalas fejezetekből áll, és a páratlan fejezetek a kínai lány szemszögéből írja le az eseményeket míg a párosak a japán katonáéból. Mivel a japán katona csak a könyv 104 oldalán éri el az Ezer szelek városát, ahol a lány él, így bőven van módunk megismerni a két főszereplő jellemét, a környezetet ahol élnek, és a gondolkodásukat is.
A japán katona hozza azt amit elvárunk tőle, a japánokra jellemző fegyelmet tiszteletet és felsőbbrendűséget kínai néppel szemben. Ez egyértelműen neveltetésének része, képet kapunk kapcsolatáról a családjával, viszonyáról a nőkhöz és a természetesen a háborúhoz. Mivel rengeteg idézett megfogott a könyvben most álljon itt kettő ami a japán katona nézeteire vonatkozik és engem nagyon megfogtak:
Ennek a népnek a tehetetlensége igazolja meggyőződésemet: a kínai császárság visszavonhatatlanul elsüllyed a káoszban. Ez az ősi civilizáció önnön dugájába dőlt a mandzsu uralom alatt, amely elutasította a nyitást, a tudományt és a korszerűsítést. Manapság a nyugati hatalmak kitüntetett prédájaként csak úgy tud fennmaradni, hogy egyre többet enged át földjéből és autonómiájából. Egyedül a japánok, egy még tiszta, egynemű kínai kultúra örökösei hívatottak megszabadítani őket az európai igától. Mi adjuk vissza ennek a népnek a békét és a méltóságot.
Mi vagyunk a szabadítók."
Az örömlányokban megvan a múlékony üdeség, amely hasonlatos a hajnali harmathoz. E kiábrándult lények rokon lelkek a katonákkal. Érzelmeik renyhesége megnyugtatja a mi törékeny szívünket. A nyomorból emelkedett ki, ezért csüngenek a boldogságon. Elátkozottak, ezért álmodni se mernek az örökkévalóságról. Úgy kapaszkodnak belénk, mint hajótörött a gerendába."
Ami a Kínai lányt illeti ő 16 évesen épp most fedezi fel a testiség gyönyöreit. Viszonya van egy egyetemista fiúval, aki a Kínai ellenállás tagja, így képet kapunk japán hadsereg élete mellett az ellenállók tevékenységéről is. Sokat foglalkoztatja a gondolat, hogy vajon mi a szerelem és vajon ő is szerelmes-e. Emellett egy barátnője révén a szülői elnyomásnak is tanúja is lehetünk, hogy hogyan tudja egy apa a lányát előre elrendezett házasságba kényszeríteni.
Két főszereplőnk így csak azután találkozik amikor már mi olvasók jól megismertük őket és elkezdik közös gójátszmájukat az Ezer Szél Terén, a többi gójátékos között. Természetesen a lány nem tudja, hogy egy japán katona az ellenfele, igazából még egymást nevét se tudják, és mi olvasók sem tudjuk a nevüket. Ezután sokszor látjuk ugyanazt az eseményt két nézőpontból, ami szerintem mindig nagyon érdekes. Másrészt figyelhetjük, mint változtatja meg ez a gójátszma mindkettőjük eddigi nézeteit gondolkodásvilágát. Főleg a japán a katonáét.
Összegezve szerintem a Gójátékos nagyon jó könyv, amiben nagyon mély gondolatok találhatok, és már rég fogott meg könyv ennyire. Végezetül még iderakok néhány idézete a könyvből.
„Mindenkinek meg kell halnia. A semmit választani az egyetlen mód, hogy diadalmaskodjunk a halál felett.”
„Kézbe fogom venni a sorsom irányítását, boldog leszek. A boldogság a jó lépések sorozata, egy gójátszma. Megölöm a fájdalmat, megfojtom a két kezemmel.”
„A virágok csúfot űznek csodálóikból. A gyors mulandóságra nyílnak ki, a halálra.”
„Az élet hazugságokból épült vár, amelyet lerombol az idő.”
