Elsőbenyomások

Újabb könyvet fejeztem be, amiről úgy döntöttem megosztom a véleményem a nagyérdeművel. A könyvre az egyik kedven slash írom ajánlotta a facebook csoportjában, és egyből tudtam, hogy ezt el kell olvasnom. Ez a könyv pedig nem más mint: Madeline Miller: Akhilleusz dala

Már a cím sokat sejtett, hiszen Akhilleusz neve benne él a köztudatban. Az ő történetének egy része tananyag a középiskolába, így nem árulok el titkot, hogy az írónő sem változtatott ezen. A trójai háború cselekménye, eseményei tökéletesen követik az Iliászét (már amennyire emlékszem rá), de mivel én csak felületesen olvastam, nekem néhány újdonsággal is szolgált. A kötet végén pedig találunk egy kis lexikont is, ami az isteni és emberi szereplőkről tartalmazza a legfontosabb tudnivalókat. Látszik, hogy az írónő mélyen elmerült a történelemben, mitológiában és a görög hagyományokban. Ebből is a legrégebbit vette figyelembe. így Akhilleusz nem volt semmilyen folyóba belemártva és nem csak a sarkán sebezhető. Hallandóként van ábrázolva, aki bőven átlag feletti harci képességekkel bír, ugyanakkor megvannak benne a halandók hibái: makacsság, büszkeség.

De az Akhilleusz dala nem pusztán a trójai háború újramesélése, sőt maga a háború, csak a könyv felén túl kezdődi mg. Ez a könyv elsősorban Akhilleusz és Patroklosz barátságát, kapcsolatát mutatja be. Patroklosz neve is ismerős lehet azoknak, akik ismerik a trójai háború történetét. Ő az, aki Akhilleusz páncéljába öltözve segít a görög csapatokon, majd halála ráveszi Akhilleuszt, hogy térjen vissza a csatatérre. Ennél többet pedig nem nagyon tudni róla.

Az egész könyvet Patroklosz meséli el nekünk, az ő szemén keresztül látjuk a történteket. A könyv az ő gyerekkorával indít. Megtudjuk hogyan lett száműzött herceg, hogyan kerül Akhilleusz apjának udvarába és ismerkedett meg Akhilleusszal. Először gyűlölte, majd társa és barátja lett, végül pedig a szerelme. És ezt a kapcsolatot, mely 12 éves korukban kezdődött és kb. 30 éves korukba ért véget valami gyönyörűen írja le az írónő. Látjuk hogyan alakul mindkettőjükben ez a szoros kötetlék szerelemmé, melyet még egy istennő sem tud szétválasztani. Pedig Akhilleusz anyja, Thétisz nagyon próbálkozik, de ebben az egyben nem tud hatni a fiára.

Sokat tudunk meg arról. hogyan nevelkedett Akhilleusz, és persze vele együtt Patroklosz is, és ez nekem mind újdonság volt. Nagyon szimpatikussá tette Akhilleuszt, akit talán a mondákból úgy ismerünk, mint aki mindennél jobban hírnévre vágyik és talán kicsit gőgös és beképzelt. De ha elolvassuk ezt a könyvet teljesen más képet kapunk róla és, nekem nagyon tetszett.

A könyv vége természetesen az, amit várunk és tudunk is. De mivel nekem voltak hiányosságaim a görög a mitológiában értek meglepetések. A legvége pedig szívbemarkoló és könnyfakasztó. Ajánlom a görög történelem és a szerelmi történetek kedvelőinek, akik nem riadnak vissza a tragikus végkifejlettől.

Eldöntöttem, hogy reaktiválom a blogomat. Nem tudom mennyire fogom tudni tartani magamat az elhatározásomhoz, de megpróbálom kiírni magamból véleményem aktuális olvasmányaimról és sorozataimról. Esetleg talán majd egy kis sport is befigyel. még nem tudom.

Tegnap fejeztem be (na jó ma, mert hajnali egy felé) Gayle Forman Csak egy nap, Csak egy év című könyveinek olvasását és rengeteg gondolatom lett róla. Alap sztori, hogy van egy fiú és egy lány találkoznak Angliában és eltöltenek egyetlen napot Párizsban anélkül hogy tudnák egymás teljes, vagy igazi nevét és bármilyen elérhetőséget. De ez az egyetlen nap mindkettőjüket megváltoztatja. Nem akarom ellőni mi minden történik velük Párizsban, de elég kalandos egy napot töltenek el.

Az első könyv Alyson (Lulu) története. Alyson az elején nem volt teljesen szimpi. Elég hamar kiderült, hogy nem igazán vannak önálló döntései. Az élete szinte minden másodpercét beosztja az anyja, aki eléggé zsarnokoskodik felette. Ráadásul a barátkozás sem erőssége. Amikor találkozunk vele, éppen utolsó napját tölti egy európai körúton (persze ezt is az anyja szervezte meg), egy úgynevezett Tini túrán, mielőtt visszatérne Bostonba, hogy megkezdje az egyetemet. Itt barátnőjével Melanival (egyetlen barátnő gyerekkora óta) ellógnak egy Hamlet előadásról, hogy inkább a Vízkeresztet nézzék meg egy Gerilla Will nevű színtársulat előadásában. Itt pillantja meg Alyson Williamet, majd másnap reggel összefutnak a Londonba tartó vonaton és utána meg sem állnak Párizsig. Ez Alyson eddigi jellemét figyelembe véve elég meglepő volt, még saját magának is. Az egy nap alatt felfedez egy másik teljesen új Alysont, Llulut, ahogy William hívja őt.

Azonban másnap reggel nem találja Williamet és teljesen összetörve tért vissza Londonba. Ez az összetörtség elég sokáig megmaradt. Az egyetem nem úgy megy neki, mint tervezte, a szobatársaival nem tud jól kijönni, Melanitől is eltávolodik. Egyszerűen nem találja a helyét az életében. Egészen új évig így mennek a dolgok amikor eldönti, hogy új lapot kezd és elfelejti Williamet. Azonban az élet másképp akarja. Egyetemi tanácsadója nyomására elhagy néhány orvosi tárgyat és helyette agyagozásra meg Shakespeare kurzusra iratkozik. Ezzel pedig végre elkezdi megtalálni azt az Alysont, aki Párizsban volt. Új barátokat talál és Williamet is elkezdi keresni. Végre a sarkára áll és az anyjával is szembe száll. Végül pedig pontosan egy évvel később megtalálja saját magát és Williamet is.

A második könyv, a Csak egy év William könyve, az ő egy évét mutatja be. Az ő történetéből kiderül miért nem volt másnap reggel Lulu mellett és miért nem találta meg már Párizsban. Róla annyit kell tudni, hogy holland, de már két éve nem járt otthon. Menekül az emlékei elől, mivel apja levesztését nehezen dolgozza fel, az anyja pedig a gyász elől munkába és Indiába menekült. A Luluval töltött egy nappal is a hazatérését próbálja késleltetni, hogy később kelljen eladni az otthonát. Rá is nagy hatást gyakorolt a lány és az ő élete is eléggé szétcsúszik. Ő hamarabb kezdi el keresni a lányt, de sikertelenül, hiszen még a rendes nevét sem tudja. Neki a kezdetektől sok barát segít. Ahogy Alysonnál Williamnél is a szilveszter hozza el a fordulatot, ekkor mond le arról, hogy tovább keresse a lányt. Helyette inkább a helyét próbálja megtalálni, rájönni mihez akar kezdeni az életével. Míg Alyson önmagát találja meg ebben az egy évben addig William a családját találja meg újra. Rendbe hozza a kapcsolatát az anyjával, aki mondjuk tényleg érdekesen állt az anyasághoz. Újra kapcsolatba kerül a nagybátyával és elveszett rokonokat talál magának, valamint megtalálja a hivatását is

Természetesen a könyv vége nem lehet más mint happy end. Annak mondjuk nagyon örültem, hogy szerző még kiegészítette egy rövid novellával a második könyvet Csak egy éjszaka címmel, ami a két főszereplő újbóli találkozása utáni estét mutatja be. Nekem így teljesebb lett a befejezés. És persze nagyon tetszett benne Shakespeare, akinek művei elsősorban a Vízkereszt és az Ahogy tetszik.

Már egyszer írtam egy ázsiai sorozatról itt a blogomon, most egy újabb darabot sikerül végignéznem, ez pedig a dél-koreai Heartstring. A sorozatban véletlenül botlottam bele, amikor kerestem valamit a neten, megtetszett a zenéje, a leírása és egyből le is szedtem mind a 15 részt. Aztán ahogy az lenni szokott szépen megfeledkeztem róla, majd márciusban ugrott be, hogy ezt én meg akartam nézni, és el is kezdtem nézni. Már az első résszel megvett magának sorozat, nagyon tetszett a légkör, a szereplők is a megnyertek maguknak és persze a zene is, ami nagyon fontos tényezője a sorozatnak.

Röviden a történetről: Lee Gyu Won, a női és Lee Shin a férfi főszereplő ugyanarra a művészeti egyetemre járnak. A lány hagyományos koreai zenét tanul és a gayagun nevű hangszeren játszik, míg Lee Shin modern zenét tanul, gitározik és énekel egy Stupid nevű zenekarban emellett az iskola legnépszerűbb pasija. Lee Gyu Won jótékonysági koncertet szervez, mert egy tanára műtétjére gyűjt és a Stupid lenne a fellépő, azonban Lee Shin nem jelenik meg a koncerten, így a lány énekel helyette. Itt figyel fel rá a Brodwayt is megjárt rendező Kim Suk-hyun, aki most tért vissza az iskolába, és a 100. évfordulós előadás rendezője lesz. Másnap Lee Shin elmegy bocsánatot kérni Lee Gyu Wonhoz, akivel összevesznek, majd fogadást kötnek, hogy a hagyományos, vagy a modern zene a jobb. A fogadást tétje, hogy a vesztes egy hónapig a győztes szolgája lesz. Lee Gyu Wonn veszít és az egy hónap szolgálat alatt egyre jobban megismeri egymást a két fiatal, és kezd kibontakozni a kapcsolatuk. Valamint a 100. évfordulós előadás is összeköti őket.

Fontosabb szereplők:

Lee Gyu Won: hagyományos zene tagozatos tanuló, aki egy fogadás elvesztése miatt egy hónapon keresztül, az iskola legnépszerűbb pasijának lesz a szolgája. Elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy szerelmes a srácba. A nagyapjával lakik, aki Korea egyik leghíresebb hagyományos zenésze. A 100. évfordulós előadáson hagyományos zenét szeretne játszani, de végül a színész csoportba kerül, ami elég sok bonyodalmat szolgáltat.

Lee Shin: Modern zene tagozatos tanuló, és a legnépszerűbb srác a suliban. Anyjával és húgával él együtt és mindennél fontosabb neki a gitározás. Kezdetben elég bunkón viselkedik Lee Gyu Wonnal és az iskola egyik tanárnőjéhez, Yung Yoo-soo-hoz vonzódik. Azonban idővel megváltoznak az érzelmei. Ő is részt vesz a 100. évfordulós előadáson, mint zeneszerző.

Kim Suk-hyun: Brodwayt is megjárt koreai rendező, aki most tért vissza Koreába. Mivel az iskola öregdiákja, őt kérik fel a 100. évfordulós előadás megrendezésére. Emiatt kénytelen együtt dolgozni volt szerelmével Yung Yoo-soo tanárnővel, aki a darab koreográfusa. Hamar barátságot köt Lee Gyu Wonnal, akiben észreveszi a tehetséget, és őt szeretné a darab főszereplőjének.

Yun Yoo-soo: Tánctanár az iskolában, és a 100. évfordulós előadás koreográfusa. Diák korában együtt járt Kim Suk-hyunnal, akivel szakított amikor lehetősége volt külföldre menni tanulni. Most kénytelen vele újra együtt dolgozni, miközben Lee Shin iránta érzett érzelmeivel is kezdenie kell valamit.

Han Hee-joo: Az iskola igazgatójának lánya, és édesanyja eléggé meghatározza életét. Ő Lee Gyu Won ellenfele a 100. évfordulós előadás női főszerepért folytatott küzdelemben. Bár a rendező nem őt támogatja, de az iskola többi tanárának támogatását élvezi. Kezdetben elég ellenszenves karakter volt, de a sorozat végére eléggé megkedveltem.

Lee Dong-Jin: Lee Gyu Won nagyapja, híres koreai hagyományos zenész. Unokája miatta tanul hagyományos zenét. Ellenzi, hogy a lány bármi mással foglalkozzon, így nem támogatja az előadásban való szereplését sem. Mindenkit iszonyú hosszú és unalmas élettörténetével untat. Pont ezért a sorozat egyik fő humorforrása.

Összességében egy romantikus és vicces sorozatról van itt szó, mely 15 részen mutatja be, hogy szeret egymásba Lee Gyu Won és Lee Shin, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük, Mellettük még a rendező és a tanárnő szerelmi kapcsolata is kibontakozik. Valamint a sorozat fő vonulatát adja a 100. évfordulós előadás. A romantikus sorozatoktól már megszokottan, van benne jó néhány klisé, és néha a szereplők olyan hülyén viselkednek, hogy felpofoznám őket, de ennek ellenére nem tudtam nem szeretni a sorozatot. Ez köszönhető a nagyon jó színészeknek és nem csak a főszereplőkre, hanem a vicces mellékszereplőkre is gondolok, és a zenének. Ez volt az első dolog, ami megfogott a sorozatban, és vagy egy hónapja folyamatosan a benne halott zenéket hallgatom, dudálgatom. Úgy hogy végszónak ide is linkelek, néhány számot. Vigyázat a klippek spoileresek.

Ma egy kedves barátnőm könyvét fogom ajánlani nektek, amely karácsonykor jelent meg. Ez a könyv pedig nem más, mint a Véráldozat, amely az Árnykrónikák sorozat első kötette. Besorolását tekintve a könyv a paranormális romantika műfajába tartozik, legalábbis a szerző Cserna Olga ezt mondta nekem. Én nem vagyok még túl olvasott ebben a műfajban, csak az igazán felkapottakból olvastam az Alkonyatot és a True Blood első két kötetét, de ez a könyv azoknál sokkal jobban tetszett. Nézzük meg miért is.

A könyv nagyon színes palettát ad a természetfeletti lényekről, azaz az árnyvilágot benépesítő lényekről. (Egyébként az árnyvilág elnevezés az én ötletem volt XD) Vannak itt természetesen vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok, mágusok, démonok, valkűrök, alakváltók, de vannak olyan lények is akikkel én most találkoztam először, mint az őrzők és az árnyharcosok. Szerencsére a könyv végén találhatunk egy mellékletet is, melyben a természetfeletti lényekről találhatunk magyarázatot. Ebben minden fontos információt megtalálhatunk az adott lényről, és arról is meggyőződtettünk, hogy a szerző igen jártas a skandináv és egyéb mitológiákban, hiszen minden lényhez saját mitológiát kapcsol. Valamint az is kiderül, hogy sok lényt nem úgy kezel, ahogy megszoktuk. Csak egy példa: a vámpírok nála nem tudnak embereket átváltoztatni. Nekem személy szerint az őrzők eddig a kedvenceim, valószínűleg azért, mert róluk tudunk meg a legtöbbet.
Pár szó a történetről: A sztori egy rejtélyes gyilkosságsorozat körül forog. Az áldozatok vérét lecsapolták, ám egy helyszínen szét is tépik őket. Az emberi nyomozást a természetfeletti részleg új vezetője Sophie St. James nyomozó vezeti, míg az árnyvilágit, Lia Valerius, a felfüggesztéséből visszatérő őrző. Természetesen a két nyomozás hamar eggyé olvad és tanúi lehetünk, hogy hogyan ébred rá Sophie az erejére, és próbálja meg elfogadni az árnyvilág létezését. Valamint a könyv végére az is kiderül kik a felelősek a gyilkosságokért és miért követték el. Amiért igazán tetszik a könyv az humor, az izgalom és a romantika tökéletes keveréke, na és persze a szereplők.

Kezdjük az őrzőkkel. Lia Valerius, mint fentebb írtam egy hosszabb felfüggesztésből tért vissza a könyv elején. Ő egy több ezer éves gyönyörű nő, ugyanakkor nem ismeri a félelmet és a szabályokat se igazán szereti betartani. Imádja sebességet a Star Warst, na és persze az édességeket, akár csak nagyapja Gohran. Egyébként az őrzők legősibb családjából származik és két nem átlagos szablyával harcol.
A másik fontos őrző Roberto Avano. Ő lesz Lia új tanítványa, az őrzők ugyanis párban szoktak dolgozni. Roberto egy igazi olasz szívtiprónak néz ki. Nagyon jól ért a műszaki kütyükhöz, amikhez Lia egyáltalán nem, valamint ő próbál kicsit ragaszkodni a szabályokhoz is, így igazából nagyon jó párost alkotnak Egyébként kettejük kapcsolata a könyv egyik legnagyobb humor forrása. Lia imád szórakozni újdonsült padavanjával – ahogy ő nevezi – Robertoval.
Kettőjükön kívül még elég sok őrző szerepel a könyvben, de őket nem mutatnám be részletesen, ha elolvassátok a könyvet megismeritek őket. Bár azért megemlítem Lia unokahúgát Deát, aki olyan mintha folyamatosan egy középiskolás lányt cosplayolna, és Lia egészségmániás nagyanyát, aki jól ellensúlyozza az édességmániás nagyapát XD

A szereplők közül nem hagyhatom ki Sophie-t aki az egyik kulcsszereplő. Mint említettem ő vezeti a nyomozást a gyilkossági sorozatban. Tudni kell róla, hogy a nagyapja Theodor St. James árnyharcos volt és Sophie örökölt az erejéből. Pont ezért bár Sophie tud az árnyvilág létezéséről, nem hajlandó azt elfogadni. Ő egy olyan ember, aki próbál két lábbal a földön járni, nem hisz semmilyen természetfeletti dologban.. Ez azonban most megváltozik, ugyanis a nyomozás során felébred az ereje, és még az őrzőkkel is kénytelen együtt dolgozni. Szerez magának egy boszorkány mentort Lesliet és egy alakváltó pasit Garrethet. Valamint még a szellem nagyanyjával is találkozik. Nagyon szeretem, ahogy a szerző ábrázolja az ismerkedését az árnyvilággal, ahogy reagál az új eddig ismeretlen dolgokra. Valahogy ezek a reakciók nekem nagyon is emberiek és valóságosak. Egyébként ez az ismerkedési folyamat a könyv másik fontos humorforrása.
És akiről még részletesebben beszélnék az Garreth Kincaid nyomozó, aki Sophie munkatársa. Mindenki elől titkolja, hogy alakváltó. Egy nagyobb méretű fekete macskává szokott átalakulni. Igéző zöld szemei vannak, amely a zöld minden árnyalatát megmutatja. Múltja igen zavaros és tragikus, ezért is titkolja mindenki, még az őrzők elől is kilétét. Sophie-val már az első pillanattól vonzódnak egymáshoz, de Garreth sokáig próbál ennek ellenállni, ismét csak a múltja miatt. Talán róla derülnek ki a legmeglepőbb dolgok a könyv során.
Rajtuk kívűl még rengeteg érdekes szereplő van a könyvben, akikről több-kevesebb infó csöpögtet a szerző. Pl.: az alakváltó ikrek, akik egymás mondatait egészítik ki, a mágus aki egy medvével él, hogy csak két érdekesebbet említsek. Mivel ez egy hosszabb sorozat első könyve, így van remény, hogy ezekről a szereplőkről a jövőben még többet megtudunk. Én csak ajánlani tudom a könyvet mindenkinek, mert egy élmény volt olvasni.

Egyébként akinek felkeltette az érdeklődését akkor itt van szerző blogja, ahol még több infót megtudhat a könyvről és szereplőiről: http://flo-rifer.webnode.hu/
A könyvet a kiadó oldalán lehet megrendelni itt: http://hu.united-pc.eu/koenyvek/szepirodalom/egyeb-vegyes/arnykronikak.html?tx_mdprodukte_pi1[pointer]=0&cHash=debf19235958274e5505faa408305111 Olgával egyetértettünk, hogy nem lett olcsó, de ha valaki szeretné olcsóbban megszerezni, az a szerzőn keresztül is megteheti 40% kedvezménnyel. Erről talál részleteket a fentebb linkelt blogon és tőlem is megtudhat.

Akik ismernek azok tudják, hogy imádok olvasni, ezért igazából még nekem is furcsa, hogy eddig nem írtam egyetlen könyvről sem a blogomon. Nem mintha nem akartam volna, de nem jött az ihlet. De most ez megváltozik és nem az általam imádott Gyűrűk Uráról, vagy Eragonról fog szólni, mert azokról túl sok gondolatom van, hogy egyelőre írásba tudjam foglalni. Szóval a könyv ami most nagyon megfogott Shan Sa: A gójátékos című könyve. (Köszönet érte az animagazin legutóbbi 14. számának, ahol olvastam róla)
A gójátékos egy kínai író könyve mely Japán Kínai háború idején játszódik Mandzsúriában. Engem már ezzel megvettek. Egyrészt történelmi, ráadásul második világháború előtt nem sokkal ami az egyik kedvenc időszakom. Másrészt ázsiai kultúra amiért szintén odavagyok, elsősorban japánért, de azért Kína is eléggé érdekel. Ráadásul ebben a könyvben mindkettőből kapunk ízelítőt.
De hogy konkrétan miről is szól a könyv? Nos a egy japán katona fiuról aki a 20-as éveiben járhat és egy 16 éves Mandzsúriában élő Kínai lányról, na meg a Gó játékról amely összeköti őket. A könyv szerkezete nagyon érdekes, egy-két oldalas fejezetekből áll, és a páratlan fejezetek a kínai lány szemszögéből írja le az eseményeket míg a párosak a japán katonáéból. Mivel a japán katona csak a könyv 104 oldalán éri el az Ezer szelek városát, ahol a lány él, így bőven van módunk megismerni a két főszereplő jellemét, a környezetet ahol élnek, és a gondolkodásukat is.
A japán katona hozza azt amit elvárunk tőle, a japánokra jellemző fegyelmet tiszteletet és felsőbbrendűséget kínai néppel szemben. Ez egyértelműen neveltetésének része, képet kapunk kapcsolatáról a családjával, viszonyáról a nőkhöz és a természetesen a háborúhoz. Mivel rengeteg idézett megfogott a könyvben most álljon itt kettő ami a japán katona nézeteire vonatkozik és engem nagyon megfogtak:

Ennek a népnek a tehetetlensége igazolja meggyőződésemet: a kínai császárság visszavonhatatlanul elsüllyed a káoszban. Ez az ősi civilizáció önnön dugájába dőlt a mandzsu uralom alatt, amely elutasította a nyitást, a tudományt és a korszerűsítést. Manapság a nyugati hatalmak kitüntetett prédájaként csak úgy tud fennmaradni, hogy egyre többet enged át földjéből és autonómiájából. Egyedül a japánok, egy még tiszta, egynemű kínai kultúra örökösei hívatottak megszabadítani őket az európai igától. Mi adjuk vissza ennek a népnek a békét és a méltóságot.
Mi vagyunk a szabadítók."

Az örömlányokban megvan a múlékony üdeség, amely hasonlatos a hajnali harmathoz. E kiábrándult lények rokon lelkek a katonákkal. Érzelmeik renyhesége megnyugtatja a mi törékeny szívünket. A nyomorból emelkedett ki, ezért csüngenek a boldogságon. Elátkozottak, ezért álmodni se mernek az örökkévalóságról. Úgy kapaszkodnak belénk, mint hajótörött a gerendába."

Ami a Kínai lányt illeti ő 16 évesen épp most fedezi fel a testiség gyönyöreit. Viszonya van egy egyetemista fiúval, aki a Kínai ellenállás tagja, így képet kapunk  japán hadsereg élete mellett az ellenállók tevékenységéről is. Sokat foglalkoztatja a gondolat, hogy vajon mi a szerelem és vajon ő is szerelmes-e. Emellett egy barátnője révén a szülői elnyomásnak is tanúja is lehetünk, hogy hogyan tudja egy apa a lányát előre elrendezett házasságba kényszeríteni.
Két főszereplőnk így csak azután találkozik amikor már mi olvasók jól megismertük őket és elkezdik közös gójátszmájukat az Ezer Szél Terén, a többi gójátékos között. Természetesen a lány nem tudja, hogy egy japán katona az ellenfele, igazából még egymást nevét se tudják, és mi olvasók sem tudjuk a nevüket. Ezután sokszor látjuk ugyanazt az eseményt két nézőpontból, ami szerintem mindig nagyon érdekes. Másrészt figyelhetjük, mint változtatja meg ez a gójátszma mindkettőjük eddigi nézeteit gondolkodásvilágát. Főleg a japán a katonáét.
Összegezve szerintem a Gójátékos nagyon jó könyv, amiben nagyon mély gondolatok találhatok, és már rég fogott meg könyv ennyire. Végezetül még iderakok néhány idézete a könyvből.

„Mindenkinek meg kell halnia. A semmit választani az egyetlen mód, hogy diadalmaskodjunk a halál felett.”

„Kézbe fogom venni a sorsom irányítását, boldog leszek. A boldogság a jó lépések sorozata, egy gójátszma. Megölöm a fájdalmat, megfojtom a két kezemmel.”

„A virágok csúfot űznek csodálóikból. A gyors mulandóságra nyílnak ki, a halálra.”

„Az élet hazugságokból épült vár, amelyet lerombol az idő.”

A Bubheads után – ami egyébként ma folytatódik Amerikában – egy újabb sorozat ajánlóval jelentkezem, ez pedig egy japán sorozat a Tokyo Friends. Nekem nagyon tetszett, remélem nektek is fog, ha egyáltalán rászánjátok az időt, hogy megnézzétek. Nem kell rá sok idő mivel a sorozat öt egy óra, egy óra 15 perc közötti időtartamú részből áll, plusz egy majdnem kétórás film zárja le. Szóval kb. egy nap alatt megnézhető, ha valakinek ép van egy kis szabadidője.
De miről is szól a sorozat? Az elején megismerkedünk Rei-el aki 21 éves, egy kis japán halászvároskában él és a családi üzletben dolgozik apja mellett. Azonban nem érzi itt jól magát, mert még álmodni sem tud egy ilyen helyen. Tokióba vágyik és egy nap úgymond meg is szökik oda. Itt új barátokra talál, valamint megszületik az első álma, és nyomon követjük, hogyan valósítja meg. Ez az állom pedig a Sabakan (Survival Company) együttesben és egy Ryuuji nevű fiúban ölt testet. Szóval a sorozatban végig követhetjük hogyan lesz egy kezdő együttesből befutott zenészek. Nekem nagyon tetszettek a sorozat zenéi, ahogy a sorozatban is páran, én is beleszerettem Rei azaz Otsuka Ai hangjába.
De persze nem csak Rei-ről szól a sorozat, azt hiszem ez a címéből is látszik. Rei ahogy megérkezik rátalál egy kis étteremre a Yumne no Kuraba, ahova nincsteleneket keresnek és természetesen Rei-t felfeszik. Itt ismerkedünk meg Maki-val aki itt pincérnő. Ő festészetet tanul az egyetemen, de igazából egyedi világát, nem értik meg a tanárai, valamint reménytelenül szerelmes a nős fenőkébe Sasakawa Kazou-ba. Valamint Ryoko-val, aki arról álmodik, hogy egyszer menyasszony majd pedig feleség lesz. Ennek érdekében mindennap másférfival randizik, de valahogy mindig egyedül végzi részegen. És ide érkezik meg a 2. rész elején a 4. lány Hirono, aki színésznőnek készül és közben keresi a senpaiat is akibe szerelmes.
Az ő négyük álmait, és annak megvalósulást követhetjük végig. Szerintem a szereplők nagyon hamar megkedvelhetők, mindenki megtalálhatja a maga kedvencét benne. Igazából az a jó a sorozatban, hogy jól ötvözi a humort a drámával. Hol nevetsz rajtam hol pedig azon izgulsz, hogy vajon sikerül a lányok célja, vagy összejönnek-e azok akiket szeretnél.
Nekem már azért is bejött a sorozat, mert japán, és akik ismernek, azok tudják, mennyire szeretem Japánt. Szóval erről pár szót. Igazából a sorozat bárhol játszódhatna, mert a helyszín a legkevésbé lényeges benne.  De a japán kultúrának a légköre mégis nagyon jól illik a sorozathoz. Az állandó hajlongás, még a lánykérésnél nagyon érdekes, és egy más kultúrájú embernek talán még vicces is egy kicsit. Külön kedvencem az étterem, a Yume no Kura, amely amolyan központi helyszín. Hiszen itt ismerkedünk meg a főszereplőkkel, Rei itt találkozik a zenekarral, Ryoko a jövendőbelijével, Hirono a senpai-ával. Szóval, a szálak valahogy mindig ide vezetnek. De a többi helyszín is nagyon jó. A park ahol a Sabakan zenél, vagy a lányok kicsi, de praktikus házai.
Ami kicsit fura volt az a New Yorkban játszódó rész. Mikor már 5 órája japánul nézel valamit furán hat, amikor a szereplők hírtelen angolul kezdenek el beszélni. Valamint volt még egy dolog, ami nem tetszett. Az 5. részt követő film első 45 perce teljesen felesleges. Csak az 5. rész második felét fejti ki kicsit bővebben, de nem viszi előre a történetet. Ami különösen azért zavaró, mert az 5. rész úgy zárul, hogy egyből kíváncsi vagy a folyatatásra. Szóval ez elég zavaró volt számomra.
Összességében ezt a kis negatívumot leszámítva nekem nagyon tetszett a sorozat. Hiszen kinek ne lettek volna álmai, amit meg akart valósítani. És ez a sorozat pontosan erről szól. Kellemes kikapcsolódást nyújt a hétköznapokból, úgy hogy nézzétek meg.

Ja igen egy kicsi utána járást igényel a letöltése,  szóval nyújtok hozzá némi segítséget magát a sorozatot és filmet külföldi torrent oldalakon meg lehet találni, a feliratokat pedig innen lehet letölteni: http://www.d-addicts.com/forum/viewtopic_10098.htm&view=previous De ha valaki nem találná és nagyon meg akarja nézni, annak szívesen kölcsön adom.

Bónusznak pedig ide az írás végére berakok 3 számot Otsuka Ai-tól hátha több kedvet csinál a sorozathoz. A dalok egy része le is van fordítva sorozatban, ami nekem külön tetszett, mert nagyon jó mondanivalójuk van. https://www.youtube.com/watch?v=sYDujEPXJTE https://www.youtube.com/watch?v=dRvIiIVoVNw&feature=share https://www.youtube.com/watch?v=tsnJhPK3It0&feature=share

Az elmúlt évek általam egyik legkedveltebb sorozata ért véget karácsonykor, ez pedig a BBC által készített Merlin. Ma végre sikerült megnéznem az utolsó két részt és nem mehetek el mellette szó nélkül.
Én az első perctől imádtam a sorozatot ahogy elkezdtem nézni. Az alap koncepció zseniális. Van egy fiatal Merlinünk, aki születésétől fogva varászerővel rendelkezik. Amikor felnő anyja Camelotba küldi Gaiushoz, a gyógyítóhoz, aki valaha maga is gyakorolt mágiát. Itt Merlin egyből összetűzésbe kerül Athur herceggel és az első rész végére a szolgája is lesz. Alapjáraton az ő kettősük élteti a sorozatot. Állandó civakodásuk, beszólógatásuk egymásnak, még 5 évad után sem unalmas. Meg kell még említeni Arthur apját, Uthert, aki a 4.évad elejéig uralkodik, gyámleányát Morganat, az ő szolgálóját Gwenever (Gwen) és a lovagokat. Ők a fontosabb szereplők.
Az első két évadban az alapkoncepció ugyanaz. Valaki Arthur, esetleg Uther életére tör és Merlin megmenti úgy, hogy titokban mágiát használ. Senki nem tudja róla, hogy varázsereje van, csak Gaius, Kirgara a sárkány, és Lancelot. A 3. évadban a helyzet annyival bonyolódik, hogy Morgana gonosszá válik. Én egészen addig utáltam amíg gonosz nem lett, mert egy semmilyen karakter volt, viszont szerintem gonosznak zseniális. A gonosz nézései a 3 évadban, amit csak Merlin meg Gaius vesz észre hatalmasak. A 4. évadra, már mindenki tudja, hogy Morgana gonosz és Uther is meghal, szóval Arthur lesz király. Morgana helyét a kastélyban a gonosz nagybácsi veszi át, de koncepció nem változik. Az 5. évadra  is marad ez felállás, csupán 5 évet előre ugrottunk, ami arra volt jó, hogy Mordred felnőjön.
Szóval nem egy bonyolult sorozatról van itt szó. Egy eléggé vicces magát nem tulságosan komolyanvevő sorozatnak indul a Merlin,  mely úgy a 3-4 évadtól kezd egy kicsit sötétebb lenni. Bár még itt is vannak vicces részek, például mikor Gaiust megszállja egy goblin :D Én alapjáraton a viccessége miatt szeretem a sorozatot, ezért rengeteg hibáját elnéztem. Ha a logikát keresnénk benne, akkor Merlinnek már rég le kellett volna lepleződnie, még az első évadban. Mert ez a mindenki félre néz mikor varázsol plusz süket is dolog a valóságban nem működne. Aztán ott volt még, hogy Camelotban sosincs elég őr ahhoz, hogy valaki ne tudjon behatolni a várba. Vagy van nekünk egy egész kerekasztalnyi lovagunk, de mindig csak ugyanaz a 7 megy mindenhova. És sorolhatnám még a hasonlókat, de hát nem a logikussága miatt szeretem sorozatot.
Az egész sorozatban a legnagyobb bajom Gwen. Az őt játszó színésznő nem tud színészkedni, ráadásul még ronda is. Ráadásul semmi királynői nincs benne, könyörgöm mégis csak egy szolgáló. Rendben, hogy újra gondoljuk  a sztorit, de azért ne ennyire. Ráadásul és semmi kémia nincs közte és Arthur között. A másik általam nagyon rühellt karakter Lancelot volt. Nem tudom miért, de az első perctől utáltam, pedig ő még Merlin titkáról is tudott. Ráadásul az ő közös szálla Gwennel még az Arthur Gwen párosnál is undorítóbb volt. Plusz ezt a szálat, ahogy elintézték, és Lancit kiírták a sorozatból, az kész röhej.
És akkor térjünk rá a sorozat végére. Egy  kicsit nekem hirtelen jött a bejelentés, hogy az 5. az utolsó évad, mert a sztori a 4. évadhoz képest semerre sem haladt. Így elég kíváncsian vártam a mindent lezáró dupla részt, és az utolsó néhány percet leszámítva azt kell mondanom baromi jó két rész volt. Már az elején jót röhögtem amikor Merlin Arthur orra előtt használt mágiát, hogy legyőzze kockázásban :D De maga rész eléggé átgondolt volt. Merlin megfosztása a mágiától egy jó lépés volt Morganattól. A kristálybarlangban lejátszódó párbeszéd pedig Merlin és az apja között egyszerűen zseniális volt. A papát már abban a fél részben imádtam a 2. évad végén és most jó volt újra látni. Aztán jött az utolsó rész. Merlin öregemberként való megjelenése a csatatéren és a körülötte cikázó villámok nagyon látványos volt. A Mordred Arthur összecsapásnál kicsit nagyobb harcot vártam, de ez legyen a legnagyobb baj. És akkor jött végre amire már a sorozat eleje óta vártam. Merlin összeszedi a haldokló Arthur a csatértől és elmondja neki, hogy varázsló, és innentől egyszerűen a kettősük megint zseniális volt. Ahogy Arthur a hírt fogadja és kezeli, nekem teljesen hihető volt. Bradly James hihetetlenül jól hozta a Merlinnel újra megbarátkozó és a varázserejét elfogadó Arthurt. Miközben Colin Morgen egy olyan Merlint hozott, aki engem leginkább Samura emlékeztetett a Gyűrűk urából. Aki mindent megtesz, hogy ura ne haljon meg és eljussanak a célig.
Miközben ők mentek Morgana sem volt tétlen és a rátámadó Percivaltól Gwaintől megtudta, merre tartanak Merlinék. Ráadásul megölte az egyik kedvenc karakteremet Gwaint, akit 3 évadban hoztak be és azóta is imádok, bár a 4. évadban eléggé elbutították a karakterét. Szóval emiatt megint jobban utáltam Morganat, aki szépen utolérte Melint és Arthurt. Itt végre Merlin rászánta magát arra, hogy megölje, ezt már korábban többször is megtehette volna, de hát, akkor eddig se húzta volna a sorozat.
És ekkor jött a vége amin behaltam. Morgana végre halott, Arthur tudja és elfogadta az igazat Merlinről. De mi az, hogy nem, éli túl az egészet. Hogy lesz így nagy királyság Camelotból?Mert hogy Gwen nem fogja azzá tenni az tuti. Szerintem tök hülyeség volt megölni Arthurt, még ha Kilgara az ellenkezőjét is állítja, hogy majd visszatér amikor Angliának szüksége lesz rá. A logikus befejezés az lett volna, ha túléli, visszamegy Merlinnel Camelotba, engedélyezteti a mágiát (megöleti Gwent és boldog meleg párként élnek Melinnel míg meg nem halnak XD) De ehelyett az a jelenet Gwen koronázásáról, fúúúj! Na meg az bevágás, végén jelenben az öreg Merlinről, szerintem teljesen felesleges volt.
Szóval az utolsó néhány percet leszámítva szerintem jó lezárása volt a sorozatnak, bár én jobban örültem volna, ha még nem fejezik be, mert szerintem még bőven lett volna benne lehetőség. Egy biztos, én még jó párszor újra fogom nézni.

 Ui.: Azért az angol öntudat ott volt Arthur beszédénél, amikor Unatide Kingdoom-ot mondott és az éljen a királynőnél a végén. XD

Már az első rész után tudtam, hogy erről a sorozatról blogbejegyzést fogok írni, ugyanakkor úgy döntöttem, meg várom vele a szezon első felének a végét (télen jön folytatás :D). Ez nálam a kissé lassú fordítói munka miatt csak most következett be, szóval fogadjátok szertettel ezt a kis írást, az új kedvencemről a Bunheads-ről.
Már az első rész után éreztem, hogy ez az én sorozatom, igazi Szívek szállodája pótlék, (ami a kedvenc sorim), ami nem is csoda, ha azt nézzük, hogy Amy Sherman-Palladino sorozat. Úgy látszik ő ehhez ért, a kisvárosi hangulathoz, a szarkasztikus humorhoz, a pörgős párbeszédekhez és a rengeteg popkult utaláshoz. Bunheads hozza ugyanazt, amit a Szívek szállodájánál megszokhattunk.
Az alap sztori: Michelle a vegasi revűtáncos egy rosszul sikerült meghallgatás után elfogadja az őt már régóta ostromló Hubbel vacsora meghívását. Ezen a vacsorán jól leissza magát és még aznap este hozzámegy a pasihoz. Másnap már úton is vannak az idilli tengerparti kisvárosba Paradise-ba, ahol Hubbel él, természetesen még az anyjával, Fannyvel egy házban. Fanny, aki valamikor az orosz balettban is táncolt egy balettiskolája van, és nem nézi túl jó szemmel a fia választását. Azonban hogy, meg legyen a kellő csavar a sztoriban Hubbel az első rész végén autóbalesetben meghal, és mindent Michelle-re hagy. Azaz Fanny házát táncstúdióját stb. Így Michelle a kisvárosban ragad és beköltözik a vendégházba Röviden ennyi, akit érdekel a többi az nézze meg.
De itt nem is sztori a lényeg, hanem hogy minden Szívek szállodája rajongónak kötelező darab a sorozat, már csak a színészek a miatt is. Fannyt a már Emily Gilmore-ként jól ismert Kelly Bishop játsza. Michelle és az ő párbeszédeik fergetegesek. Emellett randomra feltűnnek a már Szivek szállodájában megismert és meg szeretett kisvárosi karakterek. Ott van pl Kirk aki itt a 9. részben egy kissé aprólékos, de díjnyertes kávéfőzőt alakit. Egyébként ez a rész volt az abszolút kedvencem, Michelle megmutatta nekem, milyen lett volna Lorelai a napi 5-6 kávéja nélkül XD Kirk mellett feltünik még a sorozatba Gippsy, vagy épen Micham Hunsberger is, csak, hogy még néhány nevet említsek.
De az eddig általam nem ismert új színészek is megállják a helyüket. A 4 balett-táncos lányt egyből megszerettem, közülük is a kedvenc egyértelműen Boo. Vele a legkönnyebb azonosulni és talán róla tudunk meg a legtöbbet. De Shashat is eléggé megkedveltem Ginny és Melanie egyelőre még hidegen hagy. Ők 4-en képviselik a fiatalságot a sorozatban, kb. azt amit Rory Lane és Paris.
Itt is meg vannak a kissé őrült kisvárosi karakterek. Gondolok itt Trulyra,a helyi ruhabolt vezetőjére, divattervezőjére, vagy félszemű vízvezeték szerelőre, vagy helyi étterem tulajdonosra. Mindegyik kicsit különc a maga módján ugyanakkor szerethetők a maguk módján.
Michelle beilleszkedése a kisváros hétköznapjaiba egyáltalán nem zökkenőmentes, és rengeteg vicces szituációhoz vezet. Ugyanakkor már az ember azt hinné, hogy megtalálta itt a helyét, a 10 részbe húztak egy olyat, ami mindent bizonytalanná tett, és ami miatt még jobban várom a téli folytatást.
Óhatatlanul sok párhuzamot vontam, a Szívek szállodája és Bunheads között, de tényleg nagyon hasonlít a sorozat. És amit már fentebb, is írtam, akinek bejött az előbbi, az a Bunheads-et is szeretni fogja, ebben biztos vagyok. Szóval nézzétek meg! :D

Már jó rég írtam bogbejegyzést, igazából lett volna miről és időm is lett volna rá, de a lustaságomat nem tudtam legyőzni. Azonban most úgy döntöttem az Eurovíziós Dalfesztivál mellett nem mehetek el szó nélkül. Évről-évre követem a versenyt és évről-évre csak rosszabb lesz. Igazából nem is tudom miért nézem, ránk úgyse szavaz Európa a többiek meg gázak. Persze mindig van kivétel idén is volt a 26 döntős között 3-4 dal amire azt mondtam, hogy nekem tetszett, persze Európának nem annyira. Na de akkor nézzük részletesebben a dolgokat. Annyit még előre leszögeznék, hogy a belinkelt videók által okozott látás és halláskárosodásért felelősséget nem vállalok, mindenki csak saját felelősségre nézze meg őket XD

Akkor először pár szó a műsorról. A szerkezete ugyanolyan volt, mint az előző években. 3 marhára idegesítő műsorvezető (1 fiú 2 lány) akik ugyanazt a szöveget nyomták el, mint az előzőek és az azelőttiek és próbáltak poénkodni a francia tudásukkal. Nem sok sikerrel XD A helyszín idén is szép volt, az extra produkciók pedig elég látványosak és jobban élvezhetőek, mint a legtöbb fellépő produkciója. Nekem személyes kedvencem a második elődöntőben az elmúlt 5 év döntőseinek produkciója volt  https://www.youtube.com/watch?v=u4-Rwe7tT3s mert láthattam a 3 évvel ezelőtti győztest, és azóta is kis kedvencemet a norvég Alexander Rybakot. (Itt a 3 évvel ezelőtti teljes dal is, ha valakit érdekel https://www.youtube.com/watch?v=uiH4BFTELME) Ami a magyar közvetítést illeti olyan volt mint mindig. Természetesen az m1 közvetítette, Gundel Takács Gábor kommentálásával. Szeretem Gundit, és már megszoktam, hogy minden jelentősebb eseményről ő közvetít, az egyetlen dolog amivel nem voltam kibékülve, hogy miért nem tud elszakadni attól az átkozott papírtól? Tök ugyanazok a felkommentáló szövegek voltak a döntőben, mint az elődöntőben. Oké, hogy adnak egy papírt amin rajta vannak az infók, de azért nem kéne mind a kétszer tök ugyanazt felolvasni. Ez eléggé idegelt.

De akkor térjünk rá a produkcióra. Először is az első 3. A győztes a már előzetes felmérések alapján is nagy esélyesnek tartott Loreen lett Svédországból. https://www.youtube.com/watch?v=GqYtlpZ-9N4 Nos az ő előadása engem nem különösebben fogott meg. Nincs rossz hangja, még a dal is egész normális volt, de nekem annyira nem jött be. Igazából nem értettem miért kell úgy mozognia a színpadon, hogy az arcából semmi ne látszódjon az egész dal alatt, bár később sem lehetett sokat látni belőle a haja miatt. Na mindegy szóval ő győztes, lehetett volna rosszabb is, ha pl. a 2. helyzet orosz a nagyik nyernek. https://www.youtube.com/watch?v=i4qmsmzoRBE Bár a második helyett se értem, vagy azt, hogy egyáltalán, hogy juthatta el idáig. Oké jópofák, a daluk már-már idegesítően fülbemászó (az angol rész), de akkor se illenek egy ilyen versenyre. Ez alapján nekünk jövőre a veresegyházi asszonykórussal kéne próbálkozni, úgy látszik ez kell Európának. Igazából az első 3-ból nekem a 3, helyzet szerbek tetszettek a legjobban. https://www.youtube.com/watch?v=nlzLu0npdoQ Nem annyira popos dallal jöttek. Igazából engem már a hegedűvel megvettek :D Az énekesnek Zejko Joksimovicnak, pedig egész kellemes hangja volt. Szóval összességében ez egy egész korrekt dal volt, megérdemelte a dobogót.

A műsor közben felírogattam, hogy ki tetszett és ki nem (ezek voltak többen) így most ezt is megosztanám veletek. Először jöjjenek a szerintem egész jó produkciók. Ebből 3 volt az én meglátásom szerint. Az egyik, és talán ez is tetszett a legjobban az Izlandi duett volt. https://www.youtube.com/watch?v=BPkSz2-gu9M Igazából ebben a dalban is volt hegedű, ami nálam eleve plusz pont. Tetszett a dal is, az énekeseknek is volt hangjuk, és színpadi produkció sem ugrabugrálásból, vagy színpadon vonaglásból állt. Egyszerűen kiálltak és elénekelték és szerintem ennél több nem is kell. Természetesen ennek megfelelően Európának nem is tetszett igazán a 20 helyen végeztek 46 ponttal. A másik aki még nagyon tetszett a német srác volt https://www.youtube.com/watch?v=cScJPH20P3A Neki nagyon jó hangja van, jól is néz ki, ráadásul a dala is bejött nekem. A színpadi showt se vitte túlzásba. Hasonló volt a miénkhez (a végén lesz róla szó) kiállt egy zenekarral a háttérben és énekelt. Nem volt semmi extra de pont ezért volt jó. Ő már Európának is jobban bejött mert 8 lett. És a saját ízlésünket dicséri, hogy 2 helyett adtunk neki. A harmadik produkció amit még szeretnék megemlíteni, az Észt fiúé, aki szintén tetszett nekem.

https://www.youtube.com/watch?v=DzXKjvpgj2o Kellemes hang cuki kinézet é semmi háttérmozgás ami elvonná a fantasztikus hangjáról a figyelmet. Ő sem mozgott dal közben csak kiállt is elnyomta. Szóval szerintem nagyon jó volt. A három közül Európának ez jött be legjobban, ugyanis az Észt fú 6. lett 120 ponttal.

Na most jöjjenek a gáz dalok. A két ultra gázzal kezdeném, amik még hasonlítottak is egymásra, ami nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy a két előadó ugyanabban a tehetségkutatóban indult pár éve, ráadásul itt is egymás mögött végeztek. Ez a kettő pedig nem más mint a ciprusi és a görög versenyző nő. https://www.youtube.com/watch?v=cFOzbmCqkJA https://www.youtube.com/watch?v=MtMHBXO_n48 Azonkívül, hogy a daluk nem szól semmiről, mindketten a lehető legminibb ruhában rázták a picsájukat az egész dal alatt természetesen tánckarral. Azonban itt volt különbség. A ciprusi lány 5 másik minibe öltözött lánnyal rázta együtt a picsáját, miközben valami asztalféleségre is fel le ugrált. A görög lánynál azonban 2 fiú 2 lány volt felállás a háttértáncosoknál. Így nálunk a picsarázás átment egy amolyan rituális színpadi közülésfélében. Hát köszönöm szépen Európa, majdnem megvakítottam magam nézés közben. És még ezzel is szépen a középmezőnyben lehet végezni. De hogy ne csak a női előadókat szidjam, hagy emlékezem meg a Litván produkcióról. https://www.youtube.com/watch?v=-wK-1sdpBEA Már a színpadi fellépés kezdete is óriási volt. Mekkora ötlet bekötött szemmel énekelni arról, hogy a szerelem vak, komolyan nagyon találékony. Aztán a srácnak sikerült bizonyítani, hogy ahhoz. hogy valaki gáz legyen nem kellenek háttértáncosok, elég hozzá ő maga. Azok a táncmozdulatok és akrobata mutatványok amiket éneklés közben előadott, leírhatatlanok. Szerintem ezért nem is volt tánckarra, mert nem tudták volna követni a mozgását. Már majdnem Ádok Zoli szinten van a srác. Van még amiről muszáj szólnom. Úgy érzem a török produkció mellett se mehetek el szó nélkül. https://www.youtube.com/watch?v=J1viLmPCeAM Igazából, örök rejtély marad nekem, hogy ez a valami – zenének semmi kép nem nevezném – hogy érhetet egy 7. helyett, Egyáltalán mi köze a kalózoknak a szerelemhez, vagy mi akart ez az egész lenni? Valaki igazán elmagyarázhatná nekem. Egy biztos nagyon rossz volt, az énekelni nem tudó énekessel az érthetetlen színpadi képpel stb. Ja és szeretnék még megemlékezni az Ír Jedward ikrekről, akik a tavalyi, hatodik helyük után ismét a mezőnyt erősítették. https://www.youtube.com/watch?v=u7waUlb7FGk (És ha valaki nem emlékezne rájuk tavalyról https://www.youtube.com/watch?v=2huxEkE1GD4) Már tavaly is csak néztem, hogy na ez két pattogó nikkelbolha meg mit akar itt. Remélem az idei 19. helyük bizonyított, hogy jövőre nem kíváncsi rájuk Európa

Írásom végére térjünk ki a hazai szereplésre is. Nem igazán néztem a haza válogatót, és nem nagyon hallottam eddig Compact Discoról, de szerintem egyáltalán nem voltak rosszak Igaz abból a kevésből amit láttam, nekem Heincz Gábor tetszett a legjobban, de különösebben nem érdekelt ki jut ki, hisz tudjuk, Európa nem kíváncsi ránk. Na szóval Compact Disco. https://www.youtube.com/watch?v=vCAlNahM8HY A fiúk egy teljesen korrekt produkciót raktak le az asztalra. A dal szerintem jó, az előadás pedig nem volt túl spilázva. Ott a zenekar a színpadon egy szóló énekessel, akin látszott, hogy élvezi a dolgot és mindent belead a dalba. Hangilag és képileg is az egyik legjobb előadás volt, és ezt talán a nélkül mondhatom, hogy túlságosan elfogult lennék. Így ez a 24. hely és 19. pont egy kissé sovány szerintem, de hát ez a verseny már rég nem a dalokról szól. Ha arról szólna előrébb kellett volna végeznünk.

Nem kapunk itt másról képet, mint, hogy melyik ország, melyikkel van jóban. Minden évben borítékolható, hogy a volt szovjetunió országai egymásra szavaznak, ahogy az északi és balti államok is. És ebből leszűrhetjük, hogy irántuk Európában nincs érdeklődés. De mi nem adjuk fel és gondolom jövőre is megpróbálkozunk a dalversennyel. Én ott leszek, hogy megnézem, mert kíváncsi vagyok hová süllyedhet még a színvonal.

A héten hétfőn egy magyaros szemináriumon olvastunk egy Baudlaire verset, ami nagyon tetszett. Aztán kedden barátnőmmel Olgival elmentünk a Szinefesztre, ahol a Romlás virágait náztük meg, ami ugye egy Baudlaire kötet címe is. Érthetően a filmben több Baudlaire idézet is volt. Így jutottam arra gondolatra, hogy közé teszek egy Baudlaire verset a blogomon is.

Charles Baudelaire: Esti szürkület

A bűn barátja jő, az est, az édes est:
orv farkasként közelg halkan sompolyogva; rest
boltozattá borúl fölöttünk a vak égbolt;
s rőt vadak dühe szít véredbe bamba tébolyt.

Óh est! óh édes est! mily vágyva vár, aki
nem hazudik, mikor azt mondják karjai:
Ma dolgoztunk! - A vad, nyugtalan kín-sebezte
lelket te enyhíted, vigasztalod meg, Este! -:
fáradt tudóst, kinek homloka nehezül,
görnyedt munkást, aki most ujra ágyra dűl.

A légben szanaszét lomhán ébredve fáradt
démonok raja nyüzsg, mint vásári kufár had,
szárnyuk csapongva ver ormot, redőnyt, falat.
Uccákon, pislogó szélvert lámpák alatt,
a Prostitució kigyul: tolongva fülledt
hangyaboly-ajtain az élet ki- s belüktet;
ott leskel mindenütt, titkos utakra tör:
garázda cselszövő, feléd csapó ököl;

ugy él a Város ős gyomrában, a belek közt,
mint benned a galand elorzott ételek közt.
Itt-ott már hallani: a konyha sistereg,
a szinház zúg, morog, az orchester recseg,
a korcsma megtelik, az asztalt körülállják,
zsiványok és lotyók verik-lesik a kártyát,
s kiket veszélybe hajt az izgalom konok
láza: munka után látnak a tolvajok,
kapu nyíl, nesztelen, pattan a kassza zára:
lesz pénz, borra neki, s a lánynak uj ruhára.
Óh lelkem, burkolózz magadba! és ne nézd,
ne halld a zűrzavart, lármát, tülekedést!
Durvábban rázza most a kór a szenvedőket:
a kormos Éj, e zord kéz, fojtogatja őket;
sorsuk lezárja a közös sír gödre; még
kórházban nyög haló sóhajuk... Hány derék
férjet nem vár soha többé a boldog este:
tűzhely, jó vacsora s asszonya tiszta teste!

De legtöbb nem kapott s nem is remélt soha
meghitt családi kört, - és nem is élt soha!

Szabó Lőrinc

Most, hogy visszatértem az egyetemre, és vége a nyárnak, megpróbálok kevésbé lusta lenni és több blog bejegyzést írni. Először is most a True Blood 4 évadáról.

Mint tavaly nyáron idén is tűkön ülve vártam a True Blood kezdődését. Főképp azért, mert a tavalyi évad egyszerűen zseniális volt. Volt benne vér szex halál a kellő mennyiségben, nem volt nyálas, és minden pillanatban a képernyő elé szegezett. Szóval ennek tükrében nagy elvárásaim voltak a 4. évaddal szemben, amit sajnos nem váltott be, nagyon nem. Az egész évad kész röhej volt. De nézzük meg részletesebben.

A kezdéssel még nem volt baj, ebből a tündéres dologból, még elég érdekes dolog, is kisülhetett volna, ha 10 percnél tovább tart, de legalább megismerhettük Sookie nagyapját :D Sookie több mint egy évig volt eltűnve, evvel a 10 perccel amit a tündérek között töltött. Ez jó volt egy rövidke időugráshoz, ugyanis egy év alatt sok minden változott. Billből Luisiana királya lett, Arlennak megszületett a gyereke, Tara leszbikus lett, Eric megvette Sookie házát, Jason zsaru lett, Lafayett meg boszi klubba jár. Szóval az időugrással és az első résszel még nem igazán volt bajom. Bár a Sookie Eric szerelemi száll már akkor bontakozóba volt, amit én nagyon nem akartam, de legyünk őszinték, nagyon is várható volt.

Az igazi gondok a második résztől jöttek, a boszikkal. Ha a második rész elején Eric megdönti Sookie-t az még rendben is lett volna, de persze nem tette meg. Aztán Bill parancsára egy boszi klubot keres fel ahova Lafayett és Jesus is járnak, és itt a főboszi Marnie törli az emlékeit. Ezután az általam imádott vérengzős, szadista, köcsög Ericből, egy nyálgépet csináltak. Egyszerűen szörnyű volt nézni, ahogy pincsikutyaként kuncsorog egy falat csontért Sookie-nál. És amikor nagy nehezen összehozzák őket olyan két-három részen át tartó nyáltenger és rózsaszín köd volt körülöttük, hogy hányingerem volt tőlük. Majd mikor Eric visszakapta az emlékeit, sajnos érzései Sookie iránt mit sem változtak, és sajnos Sookie-éi is megmaradtak. Na és persze közben Bill is nyomult Sookie-ra, sajnos nem eredménytelenül. Bár én Sookie helyében tutira nem bocsátottam volna meg neki. Szóval az évad végére teljes volt a szerelmi háromszög, ami nem egy nagy grupen szexben csúcsosodott ki, pedig lehet még az is jobb lett volna annál amit kihoztak belőle. Ami nem más volt, mint egy baromi nyálas szakító jelenet, melyben Sookie mindkettőjüket pofára ejti. Én kínomban röhögtem ezen a jeleneten.

Szóval a romantikus szál nagyon elcseszett volt. Ez még nem lett volna akkora baj, ha sztoriban van valami értelem. Mint már említettem a kezdeti tündér szállat 10 perc után törölték és az egész évadban nem hozták vissza. Kérdem én, hogy akkor minek kellett bele? Na aztán jöttek a boszik. A fő gonosz Marnie, akit megszállt egy középkori boszi csaj Antonia szelleme. Ezt az Antoniát vámpírok ölték meg, miután ő jó néhányukat megidézte a napra fényes nappal. Szóval úgy tünik Antonia erőszakkal megszállta Marniet, hogy bosszút álljon. Persze később kiderül, hogy Marnie maga akarta a megszállást, és gonoszabb, mint Antonia, de ez már nem segített a történeten, inkább csak rontott rajta. Szóval Marnie/Antonia a vámpírok pusztítására tör, azzal, hogy minél több hívet szerez magának. Csatlakozik hozzá Tara is, miután még mindig gyűlöli a vámpírokat. De sajna Marnie/Antonai terve hamar nyilvánvalóvá válik a vámpírok számára, ezért lekötözik magukat ezüsttel, hogy ne keljenek fel. Persze Jessica így is majdnem kimegy a napra, de szerencsére Jason ismét hozza a hősies, és ellenállhatatlan formáját és megmenti őt. Szóval zajlik a háború a boszik és a vámpírok között. A 8. rész tájékán van egy egész jó kis rövidke csatajelenet, kb. az első értékelhető jelenetként a soriban. Kb. innentől próbálják felpörgetni a sztorit, ami eddig nagyon lapos volt, de nem sok sikerrel. Itt Marnie a szolgájává teszi Ericet, akivel később meg akarja öletni Billt. Na itt jön képbe Sookie aki csodás tündérképességének köszönhetően – amelyről még mindig nem tudjuk pontosan, hogy micsoda – megmenti Billt és Eric emlékeit is visszahozza.
Ezután a vámpírok és Sookii-ék is külön tervvel állnak elő. Jesus bejutt Marniehoz, majd Sookie és Lafayett is. Közben Billék is próbálkoznak, de mikor megtudják, hogy Sookie Marnienál van, leállnak, nehogy baja essen az imádott nőnek:S Így végül Jesus űzi ki (az a démon maszk minden volt csak ijesztő nem XD) Marnie-ból Antoniát, így megszünik a varázs és Eric meg Bill megölik Marniet. Itt van az egyik legjobb jelenete az évadnak amikor Eric kitépi egy csávó szívét és megissza a benne a lévő vért. Ha ezzel lett volna vége a sorozatnak még nem is lett olyan szörnyű, de nem még rá kellett tenni egy lapáttal. Az utolsó részben Marnie szelleme megszállta Lafayettet, megölte Jesust, hogy megszerezze az erejét, és majdnem máglyán égette el Ericet és Billt. Persze Sookie megint résen volt és Taraval, meg Hollyval megakadályozzák a dolgot. Megidéznek egy csomó szellemet köztük Sookie nagyanyját és Antoniát, akik magukkal viszik Marnie-t, így minden fontos karakter megmenekül. Juppíííí:D

Szóval nekem ez a boszis szellemes sztori nagyon nem jött be. Szó szerint vérszegény volt a dolog. És ezen a mellék szállak se sokat javítottak. Jason vérpárducos szálán is nagyon korán túl jutottunk, és mint kiderült az egésznek értelme sem volt. Aztán ez a Jessica Hoyt Jason szerelmi hármas, teljesen érthetetlen. Tök ugyanaz, mint Sookie-nál csak itt egy vámpír van és két ember. Tara fölöslegesebb a sorozatban, mint eddig valaha. Nagyon örültem amikor az utolsó rész végén a shotgun előtte a fél fejét:D Remélem nem vámpírként hozzák vissza, mert sajna visszahozzák. Lafayett néger szellemnős szála, abszolút felesleges volt, csak az időt húzták vele, elég lett volna csak az a kis jelenet is Jesus-szal Mexikóban, abból is levágta mindenki. hogy ő médium. Aki meg nem annak igen csekély az értelmi képessége. Aztán ott van Sam és Tomy. Amikor behozták a bőre váltós dolgot, azt hittem Sam lesz aki megszerzi ezt a képességet, aztán végül Tomy kapta meg, és úgy mond megölette magát, De hogy minek az számomra rejtély. Sam új nőjével meg a lányával nincs bajom, de nem is vagyok rájuk túlságosan kíváncsi. Arlen a gyerek mizériával idegelet. Andy vérfüggősége kész röhely volt, na meg a végén, hogy összehozták azzal tündércsajjal. Az a gyerek se lesz valami szépség, ha a csajszi teherbe esett:D Aztán ott van még Alcide. Számomra érthetetlen, minnek fogatta vissza Debet, amikor ő is, mint szinte minden jó pasi a sorozatban, Sookie-ba szerelmes. Szerencsére az évad végére rájön, hogy fasz volt. és most hogy ő az új alfa talán többet is fog majd szerepelni. Az egyetlen normális karakter Pam volt. Ő maradt, ugyanolyan mint, volt, beszólogat mindenkinek, főképp Sookie-nak és utálja is rendesen. Egyedül miatta volt nézhető ez az évad.

Az egyetlen pozitívum, hogy szerencsére az utolsó rész sok kérdést hagyott maga után, amit ha jól kibontanak összejöhet egy jó kis 5. évad. Remélhetőleg visszahozzák Russel Edingtont, aki mészárol majd egy keveset. Érdekesnek tűnik Newline tiszteletes újbóli feltűnése is immár vámpírként. Szóval a 4. évad kudarca ellenére bízok egy jobb folytatásban, mert szerintem ezután, már csak felfelé mozdulhat el a  mutató.

Már jó rég írtam bogbejegyzést. Igazából nem azért, mert nem lett volna miről, inkább azért, mert lusta voltam XD. Viszont tegnap este véget ért a Csillag születik 3. szériára és ennek apropóján úgy éreztem itt az ideje, tollat, illetve billentyűzetet ragadni.
Először is szögezzük le, hogy általában nem szoktam nézni az ilyenfajta show műsorokat, de mostanában valahogy rájuk kattantam. Néztem az X-faktort, a Nagy duettet és Csillag születiket is. Hogy őszinte legyek azt hiszem a három műsorból valahogy ez tetszett a legjobban. Nem éreztem annyira nagyszabásúnak és csillogónak, mint az X-faktort, valahogy a résztvevőket is közelebb éreztem magamhoz és az, hogy nem csak énekes produkciók vannak a műsorban sokkal színesebbé teszi azt. Továbbá a döntőben szereplő énekesekkel kapcsolatban is az volt az érzésem, hogy nekik ebben a műsorban és nem az X-faktorban van helyük, valahogy azt gondolom, hogy ott még az első kört sem élték volna túl. A zsűrit is valahogy jobban csipáztam, mint az X-faktorban. Ott sem volt rossz a zsűri sőt az állandó beszólogatásokat egy darabig még élveztem is, de úgy a műsor közepe felé kezdtem kikészülni tőle. Ezzel ellentétben a Csillag születikben egyedül Fáyi Miklósnak szólogatott be az egyik oldaláról Oroszlán Szonja, a másik oldaláról pedig Hernádi Judit. De ez nem ment az idegeimre. És valahogy a Csillag születik zsűrije nekem sokkal barátságosabbnak tűnt, mint az X-faktoré.
A következőkben a versenyzőkről szólnék pár szót. Először röviden arról a 4-ről akik nem jutottak be a nagy döntőbe, majd egy kicsit hosszabban a 4 döntősről

Az első 4 döntőből sorrendben Mr. Joe, Timi Csen, az Everdance és Gomez esett ki. Nos én közülük Timinek szurkolta, és valahogy Gomez volt az akit nem igazán kedveltem meg. Timinek szerintem nagyon szép hangja van és a személyisége is megfogott. Igazából a legelső produkciója tetszett a legjobban amiben a selejtezőben a zsűri elé állt. Gyönyörűen énekelte kínaiul a Most múlik pontosant. Az elődöntőben és az első döntőben énekelt dala sem volt rossz, de valahogy ennek a közelében se ért. Igazából a második döntőben énekelt dala tetszett még Lady Gagától a Born this way. Valahogy úgy éreztem, hogy az a szám nagyon illet hozzá.
Akkor nézzük Gomezt aki valahogy a legkevésbé tetszett nekem. Amikor a selejtezőben táncolt akkor még nem volt vele, igaz fiúnak gondoltam lány helyett és nem értettem miért van befestve az arca, de ettől függetlenül akkor még tetszett. Később azonban nekem túl drámaiak és túlságosan egysíkúak az előadásai, annak ellenére, hogy tényleg lenyűgöző a tánctudása. Egyedül a 4. döntőben nyújtott első produkciója tetszett, az eléggé változatos volt, persze a zsűrinek az tetszett a legkevésbé, de hát ízlések és pofonok.
Akkor itt van még nekünk Mr. Joe és az Everdance akikről még nem szóltam. Velük nem volt semmi bajom. Mr. Joe-nak nagyon jó hangja van és remekül adta elő a dalait, az Everdance pedig nagyszerűen tudja magyar néptáncot, de egyikük sem fogott meg túlságosan, sem negatív sem pedig pozitív irányba

Végül nézzük a négy döntőst: László Attila, April project, Krizbai Teca és Szabó Ádám.
Nos én úgy ültem neki a döntőnek. hogy bárki is nyer az megérdemli, de ennek ellenére nagyon örülök, hogy az én személyes kedvencem László Attila nyert. A kézivásáhelyi 14 éves kissrácnak nagyon jó hangja van, mintha egy új Máté Péter született volna, és annyira aranyos gyerek, hogy nem lehet nem szeretni. Nekem mindegyik produkciója nagyon tetszett, talán a Lehetsz királyt emelném ki, amit egy igazán új fajta előadásban adott elő, és ami így is nagyon tetszett. És igazából a döntőben a tetszett még nekem nagyon. Az első dala Balázs Fecóval könnyeket csalt a szememben. A második a Zene nélkül mit érek én, pedig zseniális volt. Ezzel a dallal bizonyította, hogy az elmúlt hetekben nem csak az énektudása fejlődött, hanem a színpadi mozgása is, egyszerűen élt a színpadon a dal alatt. Szóval nagyon örülök, hogy ő nyerte meg a műsort. A döntőbeli két előadás az alábbi linkeken:
https://www.youtube.com/watch?v=A1UOpeA02hU&feature=related https://www.youtube.com/watch?v=K0Kw6Ymc4Uk&feature=related
Következzék az Appril project. Ők voltak az egyetlen döntőben jutott csapatprodukció, és nem is akármilyennek. A zsűrinél ők nyertek, és ezzel nagyon nem is lehet vitatkozni, mivel tényleg rengeteg munka volt minden produkciójukban. A döntőben ez első produkciójuk alatt amit a Rippel fivérekkel adtak elő, végig azt éreztem, hogy ők kész vannak. Egyszerűen olyan magas színvonalú produkció volt ami szerintem a világon bárhol megállta volna a helyét. A második előadásukra a műsor során másodszor is max pontot kaptak. Nekem nem ez a produkciójuk lesz a legemlékezetesebb, viszont baromi jól ötvözték benne az összes döntőben előadott produkciójukat. Egyszóval ezek a srácok zseniálisak, és nagyon remélem, hogy még fogok hallani róluk. A döntőbeli két produkciójuk az alábbi linkeken:
https://www.youtube.com/watch?v=xSmEOmnSLGE http://csillagszuletik.rtlklub.hu/video/131171
A harmadik döntős Krizbai Teca egy 16 éves vak lány. Én nekem semmi bajom Tecával elismerésre méltó amit elért fogyatékossága ellenére, és nagyon tetszett hogy az éneklés mellett még zongorázni is tud. Igazából nekem annyira nem tetszik hangja, gyönyörűen énekel, ezt nem vitatom, egyszerűen olyan a hangszíne ami nekem annyira nem tetszik. És volt vele még egy bajom egyszerűen nem értettem miért énekel állandóan angolul, amikor a magyar sokkal jobban áll neki. Ez alól talán egyedül a döntő volt kivétel. Nem volt rossz a Pataky Attilával előadott duettje az Álmodtam egy világot magamnak, de valahogy az a szám nagyon nem állt jól Tecának. Ezzel a szemben a második dala a I will survive, talán az egyik legjobb dala volt annak ellenére, hogy angolul énekelt. Szóval gondolom még Tecáról is sokat fogunk a jövőben hallani. A döntőbeli két előadása az alábbi linkeken:
https://www.youtube.com/watch?v=IV9oKG5sdM8 https://www.youtube.com/watch?v=tHrN0TAyKCo  
És végül, de nem utolsó sorban következzék a negyedik döntős Szabó Ádám. Attila mellett ő volt a másik a kedvencem. Hihetetlen milyen hangokat lehet elérni egy harmonikával. egyszerűen zseniális. A döntő előtt két produkciója volt ami nagyon tetszett, az egyik amikor a különböző filmzenékből adott elő rövid részleteket, az nagyon vicces volt és én szeretem a vicces a dolgokat. A másik pedig amikor összeállt egy vonós ötössel és előadták Vivaldi telének egy részletét. A döntőbeli két produkciója és lenyűgöző volt. A 100 tagú cigányzenekarral előadott közös számára nehéz jelzőket találni. A Fairytale című számmal egyszerre bizonyította, hogy nem csak harmonikázni, hanem énekelni is tud. Ráadásul a 2009-es Eurovíziós dalfesztivál óta ez az egyik kedvenc számom, szóval ezért még inkább őrültem neki. A döntőbeli két produkciója az alábbi linkeken:
https://www.youtube.com/watch?v=jKD7ZyIvbqo https://www.youtube.com/watch?v=nq4KsGYoofo&feature=related

Összességében szeretném elmondani, hogy nagyon tetszett a műsor és egész végig igazán magas színvonalú volt. Ráadásul a döntőben erre sikerült rátenni még egy lapáttal. Biztos vagyok benne, hogy döntő résztvevőiről még hallani fogunk, mert megérdemlik, hogy befussanak.

A héten újabb nagy eredményt könyvelhettem el. Befejeztem a teljes Dragon Ball végignézését. Azaz végignéztem a sima DB-t, a Z-t, a GT-t, valamint az összes movit és speccet. Szóval most egy időre végeztem Son Gokuékkal, mert a Kai-t nem nézem. De itt a blogomban gondoltam írok egy kis összegzést.

Most hogy már mindent láttam nyugodtan kijelenthetem, hogy az első, azaz a sima Dragon Ball sorozat a legjobb. Baromi vicces, és még a harcokat sem viszik túlzásba, azaz nem mindenkinek a Föld elpusztítása a célja XD Én nagyon szeretem a pici Son Gokut, olyan aranyos és naiv gyerek volt, bár a naivsága felnőttként is megmaradt XD Szóval az első évad a sok hülyeségével az élvezetes és nem túlságosan elnyújtott harcaival igazán jó lett. A világot is talán csak 2-szer kell megmenteni és a kristálygömbök általi feltámasztást is nyomon lehet még követni. A mellékszereplők is min nagyon vicces és szerethető karakterek lettek. Talán csak utolsó pár résszel volt bajom amikor Goku varázslegyezőt kereste Chichivel, talán az már nem kellett volna.
4 moovi készült a sima Dragon Ballból. Ezekben Goku még kisfiúként szerepel és általában vagy egy harci torna vagy a kristálygömbök keresése körül bonyolódik a cselekmény. Ugyanazt a színvonalat hozza, mint a sorozat, és az összes ott megismert szereplő feltűnik bennük. Természetesen a vicces jelenetek sem hiányoznak belőle

Akkor nézzük a Dragon Ball Z-t. Az első, ami eszembe jut róla, hogy baromi hosszú. Mert azért 291 rész tényleg sok, bár persze vannak ennél hosszabb animék is. Szóval Z elején ott van Son Gohan aki először baromira idegelt, mert állandóan nyafogott, de szerencsére ezt viszonylag hamar kinövi és egész szerethető karakterré válik. Ráadásul egy időben még az apjánál is erősebb. Aztán itt van ez a csillagharcos száll, ami továbbviszi a sztorit az első szériától. Egy kissé sántít a dolog, hiszen egészen eddig szó sem volt arról, hogy Goku nem ember lenne, de legyen még elfogadható a dolog. Vegita bár a kezdetektől hangoztatja, hogy mennyire gyűlöli Gokut, ez nem zavarja abban, hogy letelepedjen a földön és egész békés kis életet éljen
Igazából a Zed egészen jó Cel feltűnéséig, viszont azt a harcot baromira elhúzták. Bár igaz itt kerül a képbe az egész anime egyik legidiótább karaktere Mr. Satan. Hát én már számolni se tudom hányszor készített ki a hülyeségeivel, de ettől függetlenül megszerettem. És szintén az anime ezen szakaszában található az egyik legviccesebb rész, amikor Goku és Piccolo vezetni tanulnak. Na az rész totál beteg XD
A Cel elleni harc után ügyesen próbáltak operálni a 7 éves időugrással. Gohan igazán jól néz ki középiskolásként és nagyon hülyén nagy Sayemanként. A kis Gotent és Trunkst szerettem, ők aranyos kis kölykök voltak. Itt sztori megint érdekes kezdett lenni egy újabb az első szériából már igazán megszokott, viszont Z-ből eddig hiányzó harci tornával, amin a túlvilágból visszatért Goku is részt vett. De aztán képbe jött Bu és a világot ismét majdnem 100 részen keresztül próbálták megmenteni. Szóval nem rossz a Z csak a harcok kissé hosszúak, ja és azt már véletlenül se próbáltam követni kit hányszor hogyan és milyen kristálygömbökkel élesztettek újra, mert már nem lehet.
A Dragon Ball Z moovijai nem rosszak. Általában mindegyikben van egy főellenség akit az utolsó 5 percben teljesen kétségbeejtő helyzetből fölállva Goku legyőz. Viszont általában poénosak a részek, Krilin szinte mindegyikben valahogy a harcot, ami elég vicces volt XD A két spec jobban tetszett a mooviknál. Érdekes volt látni Goku apját, ahogy ráébredt arra, hogy a csillagharcosokat legyőző dermesztőt majd a saját fia fogja legyőzni. De ennél is jobb volt a Trunks jövőjét bemutató spec. Már az anime alatt is érdekelt, hogy milyen lehet az a jövő amiből Trunks visszautazott Gokuékhoz és ebből megtudhattam.

Aztán ott a GT. Az már talán kicsit sok. Goku visszaváltozik, kisgyerekké hála a már nem tudom én hányadik kristálygömb fajtának, amik a világűrbe szóródnak szét. Szóval hogy a Föld ismét ne semmisüljön meg az összement Goku az unokája Pan (aki idősebbnek nézet ki nála) és a már felnőtt Trunks elindultak megkeresni gömböket. Közben ismét sikerült találniuk egy majdnem legyőzhetetlen ellenfelet akit persze Gokunak ismét sikerült legyőznie. Itt szépen be is lehetett volna fejezni a történetet, de nem még bele kellett keverni a kristálygömbök gonosz sárkányait is. Persze ha nehezen is de Goku őket is legyőzte persze ehhez kelet Vegita és a 4 csillagos sárkány segítsége is. Szóval a GT-t is végig lehet nézni az igazi baj vele Pan folytonos nyafogása ami eléggé idegölő és az, hogy Gohan Goten és Trunks túlságosan el vannak puhulva. Ja és még egy dolog, a Z-ben még baromira izgulnak hogy Kame-hame-ha-juk elpusztíthatja a Földet, azonban itt a Szupercsillagharcos 4-ként kilőtt 10X-es Kame-hame-ha-nál senki sem jut eszébe a, hogy ezt esetleg nem viseli el a bolygónk. Most akkor hogy van ez? De ezt csak mellékes, lehet sokaknak fel se tünne.
A GT-nek is van egy moovija, ami kettős érzéseket keltett bennem. Egyrészt idegelt Goku ükunokájának, Gokunak a gyávasága. Kicsit sem reális ez, amikor Goten már 7 évesen szupercsillagharcossá tudott változni, és akkor ideraknak elénk egy ilyen puhány kissrácot. Viszont a film végére őt is megkedveltem, leküzdődte félelmét és meggyőződésem, hogy méltó lesz a Son Goku névre.

Szóval összességében az ellentmondások és a kissé elnyújtott sztori ellenére nem rossz anime a Dragon Ball. Jó volt újra nézni, még ha kicsit sokáig tartott is. Felidézte bennem az általános iskolát amikor minden délután ezt néztük a délutáni a meseklubban, és még fogalmunk se folt róla hogy mi az az anime.

Vasárnap este - értsd háromnegyed 1-kor - sikerült befejeznem a Code Geass című animét. Miután megnéztem az utolsó részt annyira lesokkolt, hogy percekig nem tértem magamhoz csak ültem a gép előtt tátott szájjal. Tudom, hogy hülyén hangzik de ez van. De nézzük is meg mi is ez az anime ami ennyire kikészített.
Először le kell szögeznem hogy szerintem nem egy könnyen követhető anime de mindenképp megéri végig nézni. Az animének 2 egyenként 25 részes évada van amik teljesen összefüggnek, szóval az első ismerete nélkül igen nehezen lehetne értelmezni a második évadot. Az első évad még viszonylag jól követhető az igazi bonyodalmak és fordulatok inkább a második évadban vannak, még nekem se volt mindig minden teljesen tiszta

De akkor nézzük az alap szitut. Az anime egy alternatív jövőben játszódik ahol a Brit Birodalom 2010-ben meghódította Japánt és 11-es körzet néven a birodalma részévé tette. A japánok elvesztették minden jogukat és csak ez a 11-es szám jelöli őket. Itt él brit diákként egyik főhősünk Lelouch, a béna és vak húgával Nunnally-val, akik nem mások mint a Brit uralkodó sokak által halottnak hitt gyerekei. Lelouchnak két célja van az életben megboszúlni anyja halálát - értsd leszámolni az apjával - és egy élhető, új világot szeretne teremteni  a húgának. Céljai elérésének érdekében a legrövidebb út szerinte Britannia lerombolása, amihez elég hathatós segítséget nyújt egy titokzatos neonzöld hajú lány – C.C. egy halhatatlan boszi -  azzal, hogy átadja neki a Geass nevű képességét, amivel a fiú bárkinek, akivel szemkontaktusba kerül, képes kiadni egy parancsot, amit mindenképpen végre fog hajtani. És így a Japán ellenállás vezérévé válik.
Lelouchcsal szemben helyezkedik el legjobb barátja az egykori japán miniszterelnök fia Kururugi Suzaku. Suzaku szemben Lelouchcsal nem a fegyveres ellenállást és a háború választja a fennálló rendszer megváltoztatására, hanem a belső reformban bízik. Ezért belép a brit a hadseregbe és eljut a tiszteletbeli brit címig. Majd miután egy legújabb generációs knightmare-hez (ezekkel a gépekkel harcolnak), Lancelothoz jutt gyorsan emelkedni kezd a ranglétrán, egészen addig hogy Britannia 3. hercegnőjének Euphemiának a lovagja lesz. És igen hamar nyilvánvalóvá válik hogy ő az egyetlen aki legyőzheti Zerot.

Az első évad kb. kettőjük ellentétére épít, legalább is ez a fő száll. Mert bár céljaik azonosak az eszközeik egészen mások. Én egyikőjük mellett sem foglalnék állást, mert talán az lenne az igazi ha kettejüket összegyúrnák egy karakterré. Lelouch néha túlzásba viszi a gyilkolászást, és az emberek befolyásolását, míg Suzaku néha már túlságosan is érzékeny, neki egy kicsit keményebbnek kéne lennie.
Én az első évadban leginkább Euphemiával szimpatizáltam akinek majdnem sikerült is legyőznie Zerot, azzal hogy autonómiát biztosított a Japánok egy részének. És akkor álltam legközelebb Zero megutálásához mikor rákényszerítette Euphit a japánok megölésére majd pedig megölte őt. Pedig Euphemia tisztában volt Zero személyazonosságával, sőt egymás gyerekkori szerelmei voltak ráadásul Euphemia és Suzaku olyan szép pár voltak. Lelouch ezzel a lépésével nagy lavinát indított el olyanok is meggyűlölték akiknek eddig semmi bajuk  nem volt vele, viszont a Japánok sokkal jobban megbíztak benne mint korábban.
Azonban bármennyit embert is ölt meg, vagy vont befolyása alá Zero soha nem tudtam igazán meggyűlölni, mert a cél amiért küzdött a maga nemében nemes. És volt egy igazán szerethető oldala, ami harc közben ugyan nem nyilvánult meg, de az iskolában igen. Ugyanakkor Suzakut legalább annyira birtam, mint Lelouchot, és nagyon együtt éreztem vele Euophie halálakor.
Az első évad végére Suzaku és Lelouch is rájön hogy teljesen ellentétes oldalon állnak és mikor szemtől szemben állnak egymásra hogy sor kerüljön kettőjük végső ütközetére és eldördül egy lövés az animének hírtelen vége szakad, és egyetlen boncolgatott kérdésre sem kapunk választ. Még szerencse hogy van második évad XD

És akkor térjünk is rá a második évadra. Ez jóval bonyolultabb, mint az első és témája is kissé filozofikusabb.
Az előző évad véghez képest eltelt egy év. Lelouch továbbra is az Ashford akadémiára jár Japánba azonban semmire nem emlékszik amit Zéróként tett és húga Nunnally helyett egy öccsit Rollot látunk mellette. Eközben Suzaku pedig Britannia 7. lovagja lett amiért egy éve elkapta Zerot. Azonban Lelouch emlékezet kiesése nem tart sokáig és hála a Fekete Lovagrendnek és C.C-nek még az első rész végén visszanyeri az emlékeit, melyeket az apja, a császár törölt, aki szintén Geass használó. Ezután Lelouch visszaveszi Zero maszkját és folytatja az első évadban megkezdett háborút Britannia ellen.
Érdekessége a második évadnak hogy sokkal több Geass használó tünik fel, mint az első évadban és ez eléggé megbonyolítja az eseményeket. Ezen felül ebben az évadban Lelouch sokkal jobban figyel álcájának fenntartására, amiben nagy segítségére van az érzelmileg igen csak manipulálható, kisöccsit játszó és szintén Geassel rendelkező Rollo.

Szóval miután Zero újra feltűnik Suzaku sem maradt tétlen és visszatér Japánba az Ashford akadémiára. Azonban Leloch még előle is jó darabig tudja titkolni hogy emlékei visszatértek. A sztori talán még az elsőbb évadnál és érdekfeszítőbbé válik amikor Lelouch Zeroként szembekerül saját húgával Nunnalyval, aki Japán új kormányzója lett. Korábban soha nem gondoltam volna róla hogy szembeszállna saját húgával, akiért ugye az egész harcot indította, de egy kisebb lelki tusa után megtette. És ezután egyre könyörtelenebbül gázol át másokon, és sorra halnak meg az animében az általam jobban vagy kevésbé kedvelt mellékkarakterek. Közülük legjobban Shirly halála rázott, meg aki tiszta szívből szerette Lelouchot, annak ellenére hogy az apja miatta halt meg. Még szerencse hogy az ő halála Lelouchot is megrázza így bizonyítva hogy azért még vannak érzései.

De térjük a lényegre, a sorozat fő mondanivalójára. Shirly halála után Lelouch úgy dönt, hogy Geass kultúsznak pusztulnia kell és elpusztítja a britek a kutató központját. Itt valahogy átkerül C világba (ez a rész nem volt teljesen tiszta) és találkozik az apjával. Először megpróbálja megölni a Geassét használva, de addigra a papa már halhatatlan lett. Azonban Lelouch továbbra sem adja fel tervét hogy legyőzi őtt. Pár résszel később szintén itt a C világban újra találkozik az apjával, azonban eddigre már az eddig halottnak hitt anyja is feltűnik, valamint vele van Suzaku és C.C is. Itt a császár és Marianne királynő beavatják Lelouchot a nagy tervükbe miszerint – ha jól értelmeztem a dolgokat, ami egyáltalán nem biztos XD – megakarják állítani az időt és az embereket egyetlen kollektív tudatban egyesíteni ahol mindenki egyenlő. Azonban Lelouch elutasítja ezt az egyenlőséget és békét, mert szerinte ez az önálló emberi akarat eltiprása lenne és megalítja szüleit, akik így eltűnnek C világában, míg Lelouch, Suzaku és C.C visszatérnek a valóságba.
Ezután eltelik egy hónap és hirtelen csak az látjuk, hogy Lelouch elfoglalja Britannia trónját és a Geass segítségével mindenkit engedelmességre bír. És Lelouch lovagja és elsőszámú támogatója nem más, mint Suzaku. Ők ketten hírtelen világuralomra tőrnek. Bevallom, hogy ez a fordulat, főleg Suzaku viselkedése, amely tökéletes ellentéte volt az eddigieknek, teljesen meglepett és érthetetlen volt előttem egészen az utolsó részig. De ne szaladjunk előre. Lelouch és Suzaku együtt világuralomra törnek és egy végső csatában megütköznek Lelouch bátyával Shneizellel és a korábban Lelouch által vezetett Fekete Lovagrenddel. A csata során Lelouch ismét szembe került a húgával, aki időközben visszanyerte a látását és megtette azt, amire soha nem gondoltam használat a Geasst saját húgán. Így végül azonban legyőzte bátyját, sőt az egész világot uralma alá hajtotta. Ekkor már teljesen össze voltam zavarodva, a miértek csak úgy zsongtak a fejembe, és ekkor eljött az utolsó rész.

3 hónappal voltunk a döntő ütközet után és Lelouch a zsarnok császár, aki az egész világot leigázta, és akit mindenki gyűlöl, Japánban egy nagyszabású kivégzésen akar leszámolni az összes ellenfelével, köztük húgával, több barátjával és egykori szövetségesével. És ekkor feltűnik Zero. Igen Zero aki mind tudjuk korábban Lelouch volt, ám akit a legtöbben Japánban még mindig a szabadság és az egyenlőség harcosának tekintenek. És ekkor jön e megvilágosodás. Zero ekkor már nem más, mint Kururugi Suzaku, akit halottnak hittek a Shneizelel vívott döntő csata után. Ő és Lelouch még Lelouch trónra lépése előtt megegyeztek, hogy szövetségesként meghódítják a világot, majd amikor már Lelouch mindenkit az uralma alá hajtott és mindenki kellően gyűlöli Suzaku magára ölti Zero maszkját és megöli őt, ezzel teremtve békét a világban. Mert ha a mindenki által gyűlölt zsarnok meghalt a világban egy ideig mindenképpen békének kell lennie. És így is lesz Zero megöli Lelouchot, és így az igazság szimbólumává válik, azzá amiért maga Lelouch annak idején megteremtettek a világ pedig olyan hellyé amilyet Lelouch akart létrehozni a húgának Nunnalynak.

És igen szerintem ez a végkifejlett eléggé sokkoló. Továbbá felveti azt a kérdést hogy a világ tényleg csak akkor lehet jobb és békés hely, ha egy zsarnok leigázza, majd pedig egyetlen ember által elbukik? Nos az anime világában a válasz szerintem mindenképpen igen. Ha úgy vesszük Lelouch csak azt tette, amiről úgy gondolta meghozza a békét. Kétségtelenül ez sok ember életét követelte, és lehet, hogy kissé önző is volt. De mégis megtette annak tudatában, hogy a végén neki magának is meg kell halnia a békéért, amiért küzdött. Lehet azt mondani, hogy megérdemelte, mert a végére egy igazán keményszívű zsarnokká vált, de én úgy gondolom, hogy nem volt az. Még a legnagyobb mészárlás közepette is bíztam benne, hogy az egészből a végén valami jó fog kisülni, különben a mindig kissé túl erkölcsös Suzak nem állt volna az oldalára. Én a végén sajnáltam hogy Lelouch meghalt, bár úgy gondolom ez volt az egyetlen dolog amivel megválthatta bűneit, és halála ekkor talán már csak Nunnalynak okozott fájdalmat, na meg C.C-nek

Nos azt hiszem ez minden. Lehet velem veszekedni, vagy másképp értelmezni a dolgokat, de az biztos, hogy aki megnézi ezt az animét az nem tud szó nélkül elmenni mellette. Tudom, hogy ez az írásom kissé hosszú lett de sajna rövidebben nem ment XD

A héten az egyik általam legrégebben nyomon követett animében, a Bleachben olyan esemény történ amiről muszáj megemlékeznem itt a blogomban is. A fő ellenséget Aizen Sousuke-ét több mint 300 - fillerekkel tarkított - rész után legyőzték.

Ez az esemény azért is hihetetlen, mert a sorozat kezdette óta Aizen volt a főellenség, és nem is akármilyen főellenség, hanem az engem nem tudtok legyőzni, mert űbermenő, legyőzhetetlen és megállíthatatlan főellenség. És ezt igen gyakran hangoztatta is. Kezdetben kedveltem Aizent, mint főellenség olyan szimpatikusan volt gonosz. Tetszett, hogy őt semmivel nem lehet meglepni és mindig magabiztos. De ez úgy a 250. rész tájékán amikor már vagy 100-szór hangoztatta hogy ő milyen menő és gonosz, meg legyőzhetetlen elkezdtem kevésbé szeretni. Aztán amikor úgy a harmadik-negyedik átalakulásánál "tündérhercegnő" formát öltött és kinyírta leghűségesebb szolgáját Gint - igaz Gin is meg akarta őlni őt, de hát ez mellékes -  végleg betelt a pohár. Szerencsére nem sokkal ezután legyőzték.

Bár szinte az összes shinigami és vaizard - a hadnagyoktól kezdve egészen a főkapitányig - megpróbálta lenyomni Aizent esélyük sem volt ellenne. Próbálkoztak egyesével meg közösen is de semmi sem használt. Csak arra voltak jók, hogy lenyomják Aizen legerősebb harcosait az espadakat, de ezt is csak a száműzött vaizardok segítségével.

Szóval fel merült kérdés ki is lehetne méltó Aizen sama legyőzésére? Természetesen ki más, mint főhősünk, a mindenki által csodált és egekig magasztalt Kurosaki Ichigo. Aki egyszerű emberként kezdte pályafutását - na jó látta a szellemeket, de ennyi -, de mostanra már felülmúlta, mind a shinigamik, mind a vaizardok erejét. És végül egy újabb kemény edzés után elsajátította a végső Getsuga tenshaot és lenyomta Aizent. Igaz hogy amíg Ichi edzett Aizen többször is tovább fejlődött és ereje a sokszorosára nőt, hősünknek mégis elég volt az újonnan megszerzett ereje, hogy legyőzze.

Mert hát a gonosznak azért 300 rész után lássuk be ideje vesznie, és ki is lehetne méltóbb a legyőzésére, mint Ichigo. Aki végre a 309. részre nem csak baromi erős lett hanem baromi szexi is. Persze ez az csak az én véleményem, nyugodtan meg lehet cáfolni, de szerintem akkor is sokkal jobban néz ki most mint korábban

Azonban most önkéntelenül felmerül a kérdés hogy, hogyan tovább? Mivel a választ csak a folytatás adhatja meg, ezért nagyon várom az anime következő részét.

Még tavaly tavasszal néztem meg a Romeo X Julia animét, ami Shakespeare Rómeó és Júliáján alapszik. Ez az anime nagyon nagy hatást tett rám és azóta is kavarognak bennem gondolatok róla. Ezeket próbálom az alábbiakban leírni. Igazából egy kis összehasonlítás lesz az eredetivel és az, hogy én ezt a verziót miért szeretem jobban.

Először is n nézzük meg az alapsztorit. Shakespeare művét mindenki ismeri, ezért erre sok szót nem is fecsérelnék. Ami az animét illeti, itt eléggé eltértek az eredetitől, ami szerintem a lehető legjobb döntés volt. Szóval nézzük az alapszituációt: A történet Neo Veronában játszódik, ahol a Montague acsalád átvette a hatalmat a lebegő város felett, és legyilkolta a rivális család, a Capulettek összes tagját, kivéve Capulet lányát, Júliát, akit sikeresen megszöktettek. 14 évig a lány inkognitóban nőtt fel a megmaradt Capulet cselédek segítségével. A fiatal Júlia persze már nem emlékszik a régmúlt történéseire, sem a saját hátterére, így inkább Odin-nek, a város megmentőjének öltözik be, aki megakadályozza a Montaguek elnyomását a szabademberek ellen. Persze egy ember vajmi keveset ér több tucat jól felszerelt katona ellen, így a szabotázs akciók általában futásban végződnek. Egyik ilyen alkalommal fut össze Júlia (Odin-nek beöltözve) Roemoval, a Montague család örökösével. Mint látható eléggé eltér Shakespeare-től, de a szerelmi száll itt is ugyanaz lesz

És akkor térjünk rá a különbségekre ami miatt nekem ez jobban tetszik.  Mindig is bajom volt a shakespeare-i művel, hogy nem indokolja meg a két család ellentét. Az animében azonban más a helyzet. Itt köztudott, hogy a két család egymás politikai ellenfelei, és miután a Montaguek egy puccsal átvették a hatalmat, jogos a Capulet család bosszúvágya. Éppen ezért sokkal jobban érthető, hogy miért is ellenzik Romeo és Júlia szerelmét

A másik nagy különbség, és ez az ami miatt igazán megszerettem az animét a szerelmi szálban van. Shakespeare-nél Rómeó és Júlia első látásra egymásba szeret, az első éjszaka örök szerelmet esküsznek egymásnak, majd mindjárt másnap összeházasodnak. Ez igazán romantikusnak hangzik, de mai világban - és talán már Shakespeare idejében is - elég hihetetlennek és szokatlannak tűnik. Ezzel szemben az animében, bár a kölcsönös vonzalom itt is első pillanatra kialakul közöttük, mégsem kapkodják el a dolgokat. Tőbbször találkoznak mire egyáltalán érzelmeiket feltárnák egymás előtt és esküvőről a templomos jelenet ellenére szó sincs az animében. Pontosan azért, mert az animéban Rómeó és Júlia többször találkoznak jobban megismerik egymást, sőt egy ideig együtt éltek, szerelmük számomra sokkal hihetőbbnek valósabbnak tűnik, mint Shakespeare-nél.

Még egy dolog ami miatt az animét jobbnak találom. Az animében Rómeó és Júlia küzdenek azért hogy szerelmüket elfogadják. Először elszöknek Neo Veronából, de miután elkapják őket rájönnek, hogy ez nem megoldás. Júlia elsősorban környezetét próbálja meggyőzni arról, hogy Rómeó nem olyan ember, mint az apja, és méltó az ő szerelmére. Ha nehezen is de ez sikerül neki, és a Júliát védő Capulet pártiák elfogadják Rómeót, sőt a végén segítik is, hogy megmentse Júliát. Eközben Rómeó pedig száműzetésében - mert itt is száműzik - nem azt várja, hogy idővel elrendeződjenek a dolgok, hanem elkezd egy olyan világot építeni, melyben úgy gondolja, hogy ő és Júlia boldogan élhetnének. Shakespeare-nél ez a küzdés egyáltalán nem jelenik meg, sem Rómeó sem Júlia nem próbálja választását elfogadtatni környezetével, sem pedig a világot nem próbálják átformálni egy olyan hellyé ahol boldogan élhetnének.

Végül pontosan emiatt a küzdés miatt van nagy különbség a halálukban is. Shakespeare-nél Rómeó öngyilkos lesz mikor azt hiszi hogy, Júlia halott, mert nem tudja az életét elképzelni nélküle, és Júlia is ugyanezt teszi, mikor rájön, hogy Rómeó már nem él. Halálukkal ugyan békét teremtenek Veronában, de kérdéses, hogy ez a béke meddig állhat fent. Az animében ezzel szemben Rómeónak és Júliának a szövetségeseikkel együtt sikerül megdönteniük a Mangue család hatalmás és ezzel békét hoznak Neo Veronára. Majd Júlia, hogy megmentse otthonát, fel akarja áldozni életét, de Rómeó, ezt megakadályozza, és pont aközben hal meg, miközben megmenti élete szerelmét. Szóval részéről itt egyáltalán nem beszélhetünk öngyilkosságáról, esze ágában sincs meghalni, csupán a szerelmét akarta megmenteni, ami sikerült is neki. Azonban Júlia itt sem tud élni Rómeó nélkül, és meghal, de az ő halála, sem nevezhető igazi öngyilkosságnak, inkább mondhatnánk, hogy föláldozta az életét, hogy megmentse Neo Veronát. Bár ekkor ezt már önként és boldogan teszi meg, hogy a túlvilágon ismét találkozhasson szerelmével.

Szóval, hogy őszinte legyek semmi bajom az eredeti Rómeó és Júliával, sőt szerintem Shakespeare egyik legjobb műve, de mai világban a sztorija nem túl hihető. Ezzel szemben bár az anime egy kitalált világban játszódik, a szerelmi száll számomra mégis sokkal hihetőbb volt, mint az eredeti műben. Bár igazán akkor lett volna jó, ha nincs Ophélia meg a hülye fája, ami miatt Rómeó és Júlia meghaltak, mert a hapy endeket mindennél jobban szeretem XD

Ma iskolába menet miközben a Glee zenéjét hallgattam - ajánlom mindenkinek a sorit, szerintem nagyon jó XD - felídéződött benne a Lady Gagas rész, és eszembe jutott hogy én se mehetek el szó nélkül Gaga mellett.
Szóval vegyük szemügyre ezt a pop jelenséget, talán ez a legjobb a szó Gagara. Nos nem árulok el nagy titkot amikor azt mondom hogy ki nem állhatom a nőt. Az extravagáns öltözködésétől és a klipjeitől falra mászom. Kezdetben a zenéjét sem szeretem, de ez mára egy kissé megváltozott. Ha saját maga énekli a számait akkor még mindig nem bírom őket, legyen akármennyire is fülbemászó a refrényje, mint pl. az Alejandroé. Azonban ha nem ő énekli a dalait, netán át is hangszerelik őket, vagy még a szöveget is átírják akkor egész hallgatható kis dalok lesznek belőlük. Nézzünk is néhány példát ezekre.

Először is vegyünk azt az esetet, amikor csupán az énekes személye változik meg, és a dalhoz nem nyúlnak. Erre nagyon jó példa a Glee 20. részében előadott Bade romance, ami szerintem beillik egy fajta Gaga paródiának is. Pedig nem csináltak mást mint Gaga stílusban felöltözve elóadták a dalt.

Azonban ennél is jobban járunk ha Gagat áthangszerelve hallgatjuk. Erre az egyik első példa amivel találkoztam a Non Stop Bade romace előadása volt az X-faktorban. Egyszerűen zseniális, hogy Malek Miki és fiúk mit hoztak ki ebből a borzalmas dalból. Én ezerszer jobban élveztem mint az eredetit.

Egy másik példa szintén a már korábban említett Gleeből. Egy másik Gaga számot is előadtak, azonban ennek a hangszerelésén is változtattak és ezzel sokkal jobbá tették a dalt. Ez a dal pedig nem más mint a Poker Face. Szerintem nagyon jó ötlet volt a dal duetté alakítása és áthangszerelése csupán egyetlen zongorára, így elvesztette poposságát, ami valljuk be csak jót tehetett neki  és sokkal líraibb lett. Nekem jobban tetszik, mint az eredeti.

Egy harmadik példa arra, hogy a hangszerelés csodát tehet egy dallal: Helia-Alejandro. A Heliatól az Alejandro rock feldolgozása bámulatos ötlet volt. Először hallgattam végig a dalt úgy hogy élveztem és nem az járt a fejemben, hogy "úristen mi ez a szar". Egyszerűen fenomenális lett.

Bejegyzésem végre pedig egy kis poénos Gaga feldolgozás következzék, aminek felfedezését Ildi barátnőmnek köszönhetem. Ő jelenleg teljese Yugi-oh függőségben szenved így ez az átdolgozás is ehhez kapcsolódik. Szóval megértésükhöz nem árt ismerni egy kicsit az animét és egy kis angol tudás sem. Bakura és Malik énekli egy kissé más szöveggel a Poker face-t. A klipre is érdemes figyelni mert baromi jó.

Szóval, összegzésképpen, hogy szeretem-e Lady Gagat? A válaszom egyértelműen nem. A falra mászom attól a nőtől ahogy kinéz és ahogy énekel. Azonban az utóbi időben rájöttem, hogy mégse olyan rossz, hogy van nekünk, mert dalai átdolgozásából nagyszerű, élvezhető és poénos dolgok születhetnek.

Judit vagyok, jelenleg 22 éves egészen május 15-ig :D Elég sok dolog érdekel és ezekről fogok ide írni néha, a jobboldalon lehet olvasni, hogy ez kb. mit takar.

Jelenleg Pesten utazási ügyintéző képzésre járok, de remélhetőleg szeptemberben visszatérek a Miskolci egyetemre történelemtanári és magyartanári MA-ra. Szóval igen, tanár szeretnék majd egyszer lenni, remélhetőleg össze is fog jönni. Ebből látszik, hogy bölcsész vagyok és humán beállítotságú. Bár tanultam az egyetemen helyesírst, ennek ellenére gyatra vagyok belőle, szóval a hibákért elnézést kérek.

Bemutakozásnak kb. ennyi. Jó olvasást kívánok, amint lesz mit XD Komenteljetek nyugodtan.

Judit