Már egyszer írtam egy ázsiai sorozatról itt a blogomon, most egy újabb darabot sikerül végignéznem, ez pedig a dél-koreai Heartstring. A sorozatban véletlenül botlottam bele, amikor kerestem valamit a neten, megtetszett a zenéje, a leírása és egyből le is szedtem mind a 15 részt. Aztán ahogy az lenni szokott szépen megfeledkeztem róla, majd márciusban ugrott be, hogy ezt én meg akartam nézni, és el is kezdtem nézni. Már az első résszel megvett magának sorozat, nagyon tetszett a légkör, a szereplők is a megnyertek maguknak és persze a zene is, ami nagyon fontos tényezője a sorozatnak.
Röviden a történetről: Lee Gyu Won, a női és Lee Shin a férfi főszereplő ugyanarra a művészeti egyetemre járnak. A lány hagyományos koreai zenét tanul és a gayagun nevű hangszeren játszik, míg Lee Shin modern zenét tanul, gitározik és énekel egy Stupid nevű zenekarban emellett az iskola legnépszerűbb pasija. Lee Gyu Won jótékonysági koncertet szervez, mert egy tanára műtétjére gyűjt és a Stupid lenne a fellépő, azonban Lee Shin nem jelenik meg a koncerten, így a lány énekel helyette. Itt figyel fel rá a Brodwayt is megjárt rendező Kim Suk-hyun, aki most tért vissza az iskolába, és a 100. évfordulós előadás rendezője lesz. Másnap Lee Shin elmegy bocsánatot kérni Lee Gyu Wonhoz, akivel összevesznek, majd fogadást kötnek, hogy a hagyományos, vagy a modern zene a jobb. A fogadást tétje, hogy a vesztes egy hónapig a győztes szolgája lesz. Lee Gyu Wonn veszít és az egy hónap szolgálat alatt egyre jobban megismeri egymást a két fiatal, és kezd kibontakozni a kapcsolatuk. Valamint a 100. évfordulós előadás is összeköti őket.
Fontosabb szereplők:
Lee Gyu Won: hagyományos zene tagozatos tanuló, aki egy fogadás elvesztése miatt egy hónapon keresztül, az iskola legnépszerűbb pasijának lesz a szolgája. Elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy szerelmes a srácba. A nagyapjával lakik, aki Korea egyik leghíresebb hagyományos zenésze. A 100. évfordulós előadáson hagyományos zenét szeretne játszani, de végül a színész csoportba kerül, ami elég sok bonyodalmat szolgáltat.
Lee Shin: Modern zene tagozatos tanuló, és a legnépszerűbb srác a suliban. Anyjával és húgával él együtt és mindennél fontosabb neki a gitározás. Kezdetben elég bunkón viselkedik Lee Gyu Wonnal és az iskola egyik tanárnőjéhez, Yung Yoo-soo-hoz vonzódik. Azonban idővel megváltoznak az érzelmei. Ő is részt vesz a 100. évfordulós előadáson, mint zeneszerző.
Kim Suk-hyun: Brodwayt is megjárt koreai rendező, aki most tért vissza Koreába. Mivel az iskola öregdiákja, őt kérik fel a 100. évfordulós előadás megrendezésére. Emiatt kénytelen együtt dolgozni volt szerelmével Yung Yoo-soo tanárnővel, aki a darab koreográfusa. Hamar barátságot köt Lee Gyu Wonnal, akiben észreveszi a tehetséget, és őt szeretné a darab főszereplőjének.
Yun Yoo-soo: Tánctanár az iskolában, és a 100. évfordulós előadás koreográfusa. Diák korában együtt járt Kim Suk-hyunnal, akivel szakított amikor lehetősége volt külföldre menni tanulni. Most kénytelen vele újra együtt dolgozni, miközben Lee Shin iránta érzett érzelmeivel is kezdenie kell valamit.
Han Hee-joo: Az iskola igazgatójának lánya, és édesanyja eléggé meghatározza életét. Ő Lee Gyu Won ellenfele a 100. évfordulós előadás női főszerepért folytatott küzdelemben. Bár a rendező nem őt támogatja, de az iskola többi tanárának támogatását élvezi. Kezdetben elég ellenszenves karakter volt, de a sorozat végére eléggé megkedveltem.
Lee Dong-Jin: Lee Gyu Won nagyapja, híres koreai hagyományos zenész. Unokája miatta tanul hagyományos zenét. Ellenzi, hogy a lány bármi mással foglalkozzon, így nem támogatja az előadásban való szereplését sem. Mindenkit iszonyú hosszú és unalmas élettörténetével untat. Pont ezért a sorozat egyik fő humorforrása.
Összességében egy romantikus és vicces sorozatról van itt szó, mely 15 részen mutatja be, hogy szeret egymásba Lee Gyu Won és Lee Shin, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük, Mellettük még a rendező és a tanárnő szerelmi kapcsolata is kibontakozik. Valamint a sorozat fő vonulatát adja a 100. évfordulós előadás. A romantikus sorozatoktól már megszokottan, van benne jó néhány klisé, és néha a szereplők olyan hülyén viselkednek, hogy felpofoznám őket, de ennek ellenére nem tudtam nem szeretni a sorozatot. Ez köszönhető a nagyon jó színészeknek és nem csak a főszereplőkre, hanem a vicces mellékszereplőkre is gondolok, és a zenének. Ez volt az első dolog, ami megfogott a sorozatban, és vagy egy hónapja folyamatosan a benne halott zenéket hallgatom, dudálgatom. Úgy hogy végszónak ide is linkelek, néhány számot. Vigyázat a klippek spoileresek.
